A mai világban a Szeretet Misszionáriusai olyan téma, amely nagy jelentőségűvé vált, és széles körű vitát váltott ki számos területen. Hatása érezhető volt a társadalomban, a gazdaságban, a politikában és az emberek egymáshoz való viszonyában. A Szeretet Misszionáriusai megjelenése óta egyre nagyobb érdeklődést váltott ki, és vegyes véleményeket váltott ki. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Szeretet Misszionáriusai különböző aspektusait, és elemezzük a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Szeretet Misszionáriusai hogyan fejlődött az idők során, és hogyan alakítja a társadalom jelenét és jövőjét.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Szeretet Misszionáriusai | |
![]() | |
Alapítva | 1950 |
Székhelye | 54/a Acharya Jagadish Chandra Bose Road, Kolkata 700016, India |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szeretet Misszionáriusai témájú médiaállományokat. |
A Szeretet Misszionáriusai, pápai jogú női szerzetes intézmény.
A közösség hivatása a szegények szolgálata. A fizikai és lelki szegények, éhezők és szomjazók, szenvedélybetegek, elhagyottak, ruhátlanok és hajléktalanok, kitaszítottak, a betegek, leprások és azok akiket az abortusz vagy eutanázia fenyeget, a rend szolgálja, irgalmasságot gyakorolják "hogy Jézus Szeretetszomját – amelyet a lelkek iránt érez – csillapítani tudják Szűz Mária segítségével. A rend mottója: „Jézusért tesszük”.[1]
A központ Kalkuttában van. Huszonhárom évvel az alapítás után, 1973-ban 68 házból 47 Indiában volt, a többi Venezuela, Anglia, Ausztrália, Jemen, Addis Abeba, Amman, Gáza, Lima, Mauritius, New York, Saigon, Róma, Tabora, Yaracuy. A nővérek létszáma ekkor novíciákkal együtt 850 fő, testvérek száma 135 fő volt. Ötven évvel az alapítás után körülbelül 5000 nővér dolgozik körülbelül 650 házban.
1989. június 16-án telepedtek le Érden, Parkvárosban. Plébániáktól kapott címekkel kezdték látogatni az elhagyatottakat, rászorulókat. Budapesten ruhaosztást szerveztek a IX. kerületben. A VIII. kerületben 100 férőhelyes ebédlőt építettek 1990-ben. Érden és Miskolcon átmeneti otthont nyitottak anyák részére.