Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Barnabiták lenyűgöző világát és számos vonatkozását, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. A történelem során a Barnabiták döntő szerepet játszott különböző területeken, befolyásolva a kultúrát, a politikát, a tudományt és az emberek mindennapi életét. Beleásunk eredetébe, elemezzük időbeli alakulását, és megvizsgáljuk jelentőségét a mai világban. Ezenkívül megvizsgáljuk a Barnabiták-ről szóló különböző nézőpontokat és véleményeket, valamint annak mai etikai és erkölcsi vonatkozásait. Készülj fel, hogy elmerülj egy izgalmas utazásban a Barnabiták-en keresztül, és fedezd fel annak minden árnyalatát és jelentését!
Barnabiták (Congregatio Clericorum Regularium S. Pauli Decollati) | |
![]() | |
A barnabiták címere | |
Rövidítés | B. (Az Amerikai Egyesült Államokban: CRSP) |
Egyéb nevek | Paulánusok, Szent Pál Fiai |
Mottó | Caritas Christi urget nos |
Alapító | Zaccaria Szent Antal Mária |
Alapítva | 1530 |
Jóváhagyva | 1533 |
Típus | klerikus szerzetesrend |
Tevékenység | népmissziók |
Superior General | Fr. Étienne Ntalé Majaliwa |
Székhelye | Via Giacomo Medici, 15, 00153 Róma, Olaszország |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
[ A Barnabiták weboldala] | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Barnabiták témájú médiaállományokat. |
A Barnabita-rend vagy más nevükön paulánusok, Szent Pál Fiai egy római katolikus szerzetesrend. Központja Rómában van, Magyarországon nincsen kolostora.
Alapítója Zaccaria Szent Antal Mária Milánóban került kapcsolatba, „Örök Bölcsesség” nevű oratóriummal, amely az európai biblikus mozgalom szellemében működött, de még jóval a tridenti zsinat előtt. A közösségnek már ekkor számos neves tagja volt, többek között a későbbi IV. és V. Piusz pápa. Zaccaria Szent Antal Mária ezen a helyen ismerkedett össze két milánói nemessel, Giacomo Antonio Morigiával és Bartolomeo Ferrarival, akikkel közös kongregációt alapítottak barnabiták néven. Ezt a nevet arról a templomról származtatták, amelyben a közösség alakulásakor élt. A kongregációt 1533. február 18-án VII. Kelemen pápa hagyta jóvá Szent Pál áldozópapjai néven. Az így megalakult rend gyorsan virágzásnak indult; 1535-ben III. Pál pápa már fölszabadítja a milánói püspök fennhatósága alól, ahová VII. Kelemen pápa rendelte, s egyenesen a Szentszék elé tartozónak nyilvánítja. Mind ő, mind III. Gyula pápa újból megerősíti szabályaikat. A rend legutóbbi szabályzatát 1983-ban fogadták el, amely már figyelembe veszi a női és a laikus ágat is.
2013-ban a rendnek 411 tagja volt, ebből 285 áldozópap.
Az Isten igéjének hirdetése, és a szentségek gyakori kiosztása által az istentisztelet megkedveltetésére működni és a valódi keresztény életet felébreszteni. A rend tagjai a rendes három szerzetesi fogadalmon kívül negyediket is tesznek le arra, hogy rendjükön kívül álló magasabb egyházi méltóságokra nem törekszenek s ilyeneket a pápa egyenes parancsa nélkül el sem fogadnak. Céljuk emellett "a klérus vallásos szellemét előmozdítani, és a laikusokat az erkölcsös életre visszavezetni" elsősorban a példaadó élettel és népmissziókkal.