Redemptorista rend

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Redemptorista rend témáját, mélyreható elemzést nyújtva annak eredetétől a mai relevanciáig. Elmélyedünk a Redemptorista rend körüli különböző szempontokba, és olyan átfogó jövőképet kínálunk, amely lehetővé teszi olvasóink számára, hogy mélyen megértsék a Redemptorista rend fontosságát és következményeit a különböző területeken. Kutatásokon, adatokon és tanúságtételeken keresztül igyekszünk megvilágítani a Redemptorista rend-et és annak társadalomra, kultúrára, gazdaságra, politikára és más releváns területekre gyakorolt ​​hatását. Milyen tényezők járultak hozzá a Redemptorista rend időbeli fejlődéséhez? Melyek a fő kihívások jelenleg? Milyen jövőbeli következményei lehetnek a Redemptorista rend-nek? Ez a néhány kérdés, amelyekkel ebben a cikkben foglalkozunk azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet adjunk erről a témáról. Csatlakozzon hozzánk a Redemptorista rend túrán, és fedezzen fel mindent, amit erről a lenyűgöző témáról tudni érdemes!

Redemptoristák (Congregatio SS. Redemptoris)
RövidítésC.Ss.R.
MottóCopiosa Apud Eum Redemptio
AlapítóLiguori Szent Alfonz
Alapítva1732. november 9.
Jóváhagyva1749
Típusklerikus szerzetesrend
Tevékenységlelkigyakorlatok és missziók
Superior GeneralMichael Brehl, C.Ss.R.
SzékhelyeVia Merulana, 31 00185 Róma, Olaszország
[
A Redemptoristák weboldala]
A Wikimédia Commons tartalmaz Redemptoristák témájú médiaállományokat.

A redemptoristák rendje Liguori Szent Alfonz által alapított római katolikus szerzetesrend. Központja Rómában van; Magyarországon nincsenek jelen.

Történetük

A rendet Liguori Szent Alfonz alapította Nápolyban 1732. november 9-én, azzal a kimondott céllal, hogy „a szegényeknek hirdesse az Evangéliumot”. Oda akart eljutni – látva a Nápoly környéki pásztorok lelki elhagyatottságát –, ahol az Egyház a legkevésbé van jelen, tehát gyakorlatilag ki akartak kerülni a plébániai rendszer alól, mert ez a rendszer bevált a kisebb-nagyobb településeken, de a vidéken, s különösen a hegyek között élők lelkipásztori ellátása megoldatlan volt. 1742-ben Szent Alfonz nyolc társával erre a misszionálásra tett fogadalmat, majd 1743-ban a hagyományos szerzetesi fogadalmat is letették.

Jelesebb szerzetesek: Hofbauer Szent Kelemen, aki szerte Európában végzett missziós utakat (tisztelői közé tartozott Széchényi Ferenc, Széchenyi István apja is); a cseh származású szent John Nepomucene Neumann, aki a Philadelphiai egyházmegye püspökeként Észak-Amerikában kezdte meg legszegényebbek evangelizálását, valamint Majella Szent Gellért testvér, aki csendes visszavonultságban, egy szabóműhelyben élte rendje karizmáját.

2014-ben 793 közösségben 6400 redeptorista élt. Szlovákiában római katolikus kolostoruk van Pozsonyban, Podolinban és Óhegyen, görögkatolikus pedig Nagymihályban, Sztropkón és Ólublóban.

Apácák

Liguori Szent Alfonz Tommaso Falcoia megyéspüspök támogatásával 1721-ben Scalában alapította meg a rend női ágát. Kezdetben a vizitációs apácák regulája szerint éltek, de jogilag tőlük függetlenül; majd 1731-ben fogalmazták meg saját regulájukat. A hivatalos pápai jóváhagyást 1750-ben nyerték el. A redeptorista apácák szigorú klauzúrában élnek, ünnepélyes esküt tesznek, de joghatóságilag kolostoraik a megyéspüspök ellenőrzése alatt állnak. 2005-ben 38 kolostorban 382 apáca élt.

Keleti szertartású ág

Elsőként P. Achil Delaere kanadai belga redemptorista, majd példájára több rendtársa is a 20. század elején Kanadában a bizánci szertartás használatára tért át, abból a célból, hogy a Kanadába bevándorolt keleti szertartású szláv híveket ellássa. 1913-ban Andrej Szeptickij, a Lembergi görögkatolikus főegyházmegye érseke támogatásával megalakul a galiciai tartomány is, majd 1921-ben a zempléni Sztropkón telepedtek le, illetve 1931-ben megépült nagymihályi rendházuk is.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Congregation of the Most Holy Redeemer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források