A Szász Imre témája ma az egyik legrelevánsabb és legvitatottabb téma. A Szász Imre évtizedek óta tanulmányozási és érdeklődési tárgya volt a különböző területek szakértőinek, akik megpróbálták megérteni jelentőségét és a társadalomra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Szász Imre különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a mai hatásig. Elemezzük a Szász Imre körül létező különböző elméleteket és véleményeket, valamint annak alakulását az évek során. Továbbá megvizsgáljuk, hogy a Szász Imre hogyan befolyásolta a mindennapi élet különböző aspektusait, és reflektálunk a lehetséges jövőjére és kilátásaira.
Mindössze 26 éves volt, amikor megjelent első műve, a nagy közönségsikert és irodalmi díjat is hozó Szól a síp (1953). A következő két könyv, a Vízparti kalauz (1958) és a Horgászbottal írtam (1962) az író vízparti élményeinek, horgásztörténeteinek gyűjteménye. Később több műfajban is publikált: regényeken, filmforgatókönyvön, színműveken, esszéken, ifjúsági műveken kívül egy vadászatról szóló szociográfiája is megjelent.
Szász Imre nemcsak karcolatokat, elbeszéléseket, regényeket, drámákat és útirajzokat írt; kritikusként és esszéistaként is magas színvonalon művelte műfaját.
Érdeklődése elsősorban az angolszász irodalmak (pl. Jack London, Mark Twain művei) felé vonzotta; erről a területről kerültek ki hézagpótló, a modern irodalom megismerését is elősegítő prózafordításai is.
Szász Imre 2003 áprilisában, 76 évesen, hosszú betegség után hunyt el. Halálakor Yann Martel regényének, a Pi életének magyar fordításán dolgozott, melyet Gy. Horváth László, utolsó regényének szerkesztője fejezett be helyette.