Ebben a cikkben elmélyülünk a Srí Lanka vasúti közlekedése témájában, feltárva annak különböző oldalait és a mai relevanciáját. A _Var1 olyan téma, amely a tudománytól a populáris kultúráig különböző területeken nagy érdeklődést váltott ki, és a társadalomra gyakorolt hatása jelentős. A történelem során a Srí Lanka vasúti közlekedése alapvető szerepet játszott az emberek életében, befolyásolta döntéseiket, hiedelmeiket és az őket körülvevő világgal való interakciót. Ezen túlmenően a Srí Lanka vasúti közlekedése számos alkalommal vita és elemzés tárgya volt, ami hozzájárult ahhoz, hogy gazdagabbá tegyük e kérdéskör megértését. A következő néhány sorban részletesen megvizsgáljuk a Srí Lanka vasúti közlekedése különböző aspektusait és azok fontosságát a jelenlegi környezetben.
Srí Lanka | |
![]() | |
Dízelmozdony vontatta vonat Srí Lankán | |
Működtetés | |
Nemzeti vasúttársaság | The Sri Lanka Railway |
Infrastruktúra-kezelő | The Sri Lanka Railway |
Fő üzemeltetők | The Sri Lanka Railway |
Statisztika | |
Felmérés éve | 2007 |
A hálózat hossza | |
Teljes hossz | 1449 km |
Nagysebességű vonalak | 0 km |
Nyomtávok | |
Fő nyomtáv | 1676 |
1676 | 1449 km |
Térkép | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Srí Lanka témájú médiaállományokat. | |
Srí Lanka vasúthálózatának hossza 1449 km, 1676 mm nyomtávú. A vasúthálózatot a The Sri Lanka Railway, vagy más néven a Ceylon Government Railways üzemelteti.[1]
Mivel Srí Lanka sziget, így nincs és nem is volt a vasútja más országokkal kapcsolatban, azonban több terv is született nemzetközi vasúti kapcsolatra.
A Srí Lanka és India vasútjainak összekötésére vonatkozó javaslat a mai napig még nem valósult meg, de a huszadik század nagy részében egy kombinált vonat-komp-vonat-járat (Boat Mail néven volt ismert) összekötötte Colombót és Chennait.[2] 1894-ben a madrasi (Chennai) vasútügyi tanácsadó mérnök egy 35 km-es hidat javasolt, amely összekötné az országokat; tervrajzot és költségelemzést készítettek. A mannari vonal 1914-re megépült, hogy összekösse a Mannar-szigeten lévő Talaimannart a Srí Lanka-i szárazfölddel, és az indiai vasúthálózatot Dhanushkodiig meghosszabbították; az összekötő híd azonban nem épült meg.[2]
A talaimannari és dhanushkodi vasútállomásokat összekötő kompjárat egészen az 1960-as évekig üzemelt, amikor egy ciklon elpusztította a dhanushkodi mólót és a vasútvonalat. A kompközlekedés a Srí Lanka-i polgárháborúig az indiai Rameshwaram végállomásról folytatódott.[2] A 2000-es években ismét javaslatot tettek egy vasúti híd (vagy alagút) építésére, kiemelve a Colombo és Trincomalee kikötőinek Chennai-val való összeköttetésének előnyeit..[2]