Ebben a cikkben a Schulek Elemér-re fogunk összpontosítani, amely téma az elmúlt években egyre fontosabbá vált. A Schulek Elemér alapvető szempont, amely mindennapi életünk különböző területeit érinti, a személyes egészségtől és jóléttől a gazdaság és a társadalom egészéig. Ennek mentén részletesen megvizsgáljuk a Schulek Elemér-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak hatását, hatókörét és lehetséges megoldásait. Interdiszciplináris megközelítéssel több nézőpontból közelítjük meg a Schulek Elemér-et, így az olvasónak egy teljes és naprakész látásmódot kínálunk a ma oly aktuális témáról.
Schulek Elemér | |
![]() | |
Emléktáblája Budapest XI. kerületében, a Bartók Béla út 10–12. alatt | |
Született | 1893. szeptember 3. Késmárk |
Elhunyt | 1964. október 14. (71 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Bernáth Ilona (1900–1988) 1927 |
Szülei | Schulek Béla (1863–1932), Schwarz Ilona (1870–1942) |
Foglalkozása | vegyész, gyógyszerész, egyetemi tanár |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (20. körönd-1-7/8)[1][2] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Schulek Elemér témájú médiaállományokat. | |
![]() | |
---|---|
![]() | |
![]() ![]() | Schulek Elemér gyógyszerész, akadémikus |
Schulek Elemér (Késmárk, 1893. szeptember 3. – Budapest, 1964. október 14.) magyar vegyész, gyógyszerész, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth-díjas (1949 és 1951).
Gyógyszerész családban született, majd ő is gyógyszerészetet tanult a Budapesti Tudományegyetemen. Az első világháború alatt tanulmányait négy évre félbe kellett szakítania, eleinte katonaként harcolt, majd 1915-től 1918-ig egy tábori kórházban, végül egy tábori laboratóriumban teljesített szolgálatot. 1918-ban gyógyszerészi, 1920-ban gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. 1919-től 1927-ig a budapesti egyetem szervetlen kémiai intézetében dolgozott gyakornokként, majd tanársegédként Winkler Lajos mellett. Eközben hosszabb amerikai tanulmányutat tett. 1927-ben állást vállalt az Országos Közegészségügyi Intézet kémiai osztályán, ahol később az osztály vezetője lett. 1944-ben a budapesti egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének lett nyilvános rendes tanára. A második világháború után kétszer részesült Kossuth-díjban. Az 1954-ben megjelent V. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztése Schulek Elemér elnökletével folyt.
Több tudományos szervezetnek volt a tagja, és bizonyos tudományos folyóiratoknak a szerkesztőjeként dolgozott.
A klasszikus kémiai analízis neves művelője volt. Jelentősek gyógyszer-analitikai, továbbá halogénvegyületeket alkalmazó metodikái. A titrimetriába új indikátorokat vezetett be.
1941-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagjává választották.