Ez a cikk a Schmidt György témával foglalkozik, amely az elmúlt években egyre nagyobb jelentőséggel bír. A Schmidt György olyan téma, amely a társadalom különböző területeire gyakorolt hatása miatt felkeltette a kutatók, szakértők és a nagyközönség érdeklődését. A Schmidt György megjelenése óta vitákat, elemzéseket és elmélkedéseket generált a következményeiről, következményeiről és lehetséges megoldásairól. Ez a cikk átfogó képet kíván nyújtani a Schmidt György-ről, feltárva annak eredetét, fejlődését, jelenlegi kihívásait és jövőbeli perspektíváit. Fontos megérteni a Schmidt György jelentőségét ma, mivel hatása olyan sokféle területre kiterjed, mint a technológia, a politika, a kultúra, a gazdaság és a környezet.
Schmidt György | |
Született | 1765. április 5.[1] Pest |
Elhunyt | 1848. november 24. (83 évesen) Pest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Pesti Királyi Tudományegyetem (–1795, matematika) |
Schmidt György, Schmidt János György (Pest, 1765. április 5. – Pest, 1848. november 24.) kilépett piarista szerzetes, filozófiai doktor, nyelvtudós, természettudós, egyetemi tanár.
A grammatikai osztályokat és a humaniórákat szülővárosában a piaristák gimnáziumában 1781-ben végezte el. Ugyanez év októberében a kegyesrendiek közé lépett szerzetesként. Trencsénben három évig a felsőbb osztályokat hallgatta és a görög nyelvet is tanulta. Ekkor Vácra küldték, ahol a grammatikai osztályokban szintén a latin és görög klasszikusokat, leginkább Homéroszt magyarázta. Innét 1785-ben Nagykanizsára helyezték, ugyancsak a grammatikai osztály tárgyai és a görög nyelv tanítására. 1788-ban elöljárói a pesti egyetemre küldték a bölcselet (filozófia) hallgatására. 1790-ben kilépett a rendből és Eszterházy Károly gróf gyermekeinek nevelője lett. Midőn a bölcselet harmadik évét is bevégezte, 1792. május 23-án a pesti egyetem fizikai és mechanikai tanárának segédévé neveztetett ki. 1795-ben a bölcseleti doktori fokot nyerte el. 1796-ban a kassai akadémián a mennyiségtan tanára lett. Innét pedig 1800 novemberében a pesti egyetemhez áthelyezve a geometriát és vízerőműtant adta elő. A bölcseleti karban 1803–1804-ben és 1830-ban dékán, 1819–1820-ban pedig egyetemi rektor volt. A jénai mineralogiai társaság 1802. szeptember 27-én tagjának választotta.