A mai világban a Eckstein Ferenc olyan téma, amely minden korosztály és érdeklődésű ember figyelmét felkeltette. A technológiai fejlődéstől az aktuális ügyekig a Eckstein Ferenc-nek sikerült átlépnie az akadályokat, és szenvedélyes vitákat váltott ki különböző területeken. Akár személyes, akár tudományos, akár szakmai szinten, a Eckstein Ferenc olyan aktuális témává vált, amely senkit sem hagy közömbösen. Emiatt fontos mélyrehatóan elemezni, hogy a Eckstein Ferenc milyen hatással van a jelenlegi társadalomra, és milyen következményekkel jár a jövőre nézve. Ebben a cikkben a Eckstein Ferenc legrelevánsabb aspektusaiba fogunk beleásni, és feltárjuk a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
Eckstein Ferenc | |
![]() | |
Született | 1769. március 28. Alsókubin |
Elhunyt | 1833. november 7. (64 évesen) Pest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | orvos, egyetemi tanár, császári és királyi tanácsos |
Tisztsége | rektor (1813–1814, ELTE) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Eckstein Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Ehrenbergi Eckstein Ferenc (Alsókubin, 1769. március 28. – Pest, 1833. november 7.) orvosdoktor, császári és királyi tanácsos, a Lipót-rend lovagja, Pest és Somogy megye táblabírája, egyetemi tanár. Dédunokája Eötvös Loránd fizikus, miniszter.
Atyja királyi kamarai tisztviselő volt; Ehrenbergi Eckstein János (1751-1812) orvos öccse. Eckstein Ferenc az orvosi tudományokat a pesti egyetemen hallgatta. 1793–1797-ig Stahli György tanár segédje volt. 1795. október 27-én sebészeti, november 26. szülészeti és 1797. augusztus 1.-jén orvosdoktori oklevelet nyert, azután Kőszeg város tiszti főorvosa lett.
1799-től a pesti egyetemen a sebészet és szülészet helyettes tanára és 1803. november 1-jétől a gyakorlati sebészet rendes tanára volt. 1809–1810-ben a nemesi fölkelők kórházainak főorvosa, később a pesti sebészeti kórház igazgatója.
1812. szeptember 5-én I. Ferenc magyar király nemességet és családi címert adományozott neki, feleségének és gyermekeinek.[1] 1824. szeptember 27-én pesti polgári jogot szerzett.[2] 1825-ben császári és királyi tanácsos lett.
Pesten, a Váci út melletti sírkertben helyezték örök nyugalomra 1833. november 9-én.
Felesége Wehner Erzsébet (†1837). Házasságukból született:
Több cikke van a berlini Encyclop. Wörterbuch der medicinischen Wissenschaft-ban.
Kézirati munkája: Vorlesungen über die Wundarzneikunst. Pest, 1819–20.