Salton-tó
Ez a cikk a Salton-tó témával foglalkozik, amely ma egy érdekes és releváns pont. A Salton-tó sokak érdeklődését felkeltő téma, mivel a mindennapi élet különböző területein fontos kihatásai vannak. A következő vonalakon a Salton-tó-et különböző szempontok szerint elemezzük, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. A Salton-tó eredetétől a társadalomra gyakorolt hatásáig olyan téma, amely nagy vitát és érdeklődést vált ki, ezért elengedhetetlen, hogy elmélyedjünk a tanulmányban, hogy megértsük hatókörét és relevanciáját a mai világban.
| Salton-tó (Salton Sea) | |
 | |
| Salton-tó | |
| Ország(ok) |  Amerikai Egyesült Államok |
| Hely | Kalifornia, Riverside és Imperial megye |
| Vízgyűjtő terület | 21 652 |
| Típus | lefolyástalan sóstó |
| Elsődleges források | Alamo, New, Whitewater |
| Elsődleges lefolyások | párolgás |
| Felszíni terület | 1360 km² |
| Legnagyobb mélység | 15 m |
| Víztérfogat | 9,25 km³ |
| Tszf. magasság | −69 m |
| Elhelyezkedése | |
 Salton-tó
Pozíció Kalifornia térképén
| |
 é. sz. 33° 19′ 58″, ny. h. 115° 50′ 02″33.332778°N 115.833889°WKoordináták: é. sz. 33° 19′ 58″, ny. h. 115° 50′ 02″33.332778°N 115.833889°W | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Salton-tó témájú médiaállományokat. | |
A Salton-tó (angolul Salton Sea) sekély, sós, lefolyástalan tó az Amerikai Egyesült Államokban, Kaliforniában, a Szent András-törésvonal mentén, a Colorado-sivatagban. A tó felszíne 69 méterrel van a tengerszint alatt. A tavat három folyó táplálja (New-, Whitewater- és az Alamo folyók), valamint felszíni vízfolyások és kis patakok. A tónak nincs kifolyása, de a vízszintje közel állandó az őt tápláló folyók és az esőzés vízhozama miatt. A vízvesztés fő oka a párolgás és elszivárgás.
A tó 1905-ben jött létre a Colorado kiáradása miatt egy lefolyástalan medencében.[1] A Salton-tó Kalifornia legnagyobb tava. Átlagos területe 1360 km². A tó sótartalma 44 g/L, ami nagyobb, mint a Csendes-óceán sókoncentrációja (35 g/L), a sókoncentráció évente 1%-kal nő.[2]
Állatvilág
A tó környékén közel 400 madárfajt dokumentáltak.[3] Az orrszarvú pelikán populációjának 30%-a itt található. A tó sok költöző madár pihenőhelye, melyek Alaszkából Patagónia felé tartanak és vissza. 2006 novemberében megfigyelték itt a rózsás sirályt, amely északi sarkvidéki madár.[3] Mivel a tónak nincs kifolyása, a sótartalom fokozatosan nő. A tóban ma még megtalálhatók különféle halak, de a sótartalom növekedésével csak a bölcsőszájúhal-félék tudnak majd megélni a tóban. A sókoncentráció növekedésével párhuzamosan az algák elterjedése figyelhető meg.
A tó tervezett megmentése
Mivel a tó sókoncentrációja évenként 1%-kal nő, már 1955-ben felmerült a tó „megmentése”. Számos terv készült, melyek lényege az, hogy a tóba több édesvízet juttassanak el, és mesterséges kifolyással csökkentsék a sótartalmat. Az első nagyszabású terv 2000-re készült el, mely duzzasztógátakat is tartalmaz. Legutóbb 2008-ban készült egy megvalósítható restaurációs terv, melynek kivitelezése 2035-re fejeződne be.[4]
Irodalom
- Stringfellow, Kim: Greetings from the Salton Sea: Folly and Intervention in the Southern California Landscape, 1905-2005. (angolul) (hely nélkül): Columbia College Chicago Press. 2005. ISBN 978-1-935195-32-0
Jegyzetek
- ↑ Alles, DL (2007-08-06): "Geology of the Salton Trough" PDF Biology Department. Western Washington University (angolul)
- ↑ Bali KM (27 March 2009): Salton Sea Salinity and Saline Water Archiválva 2008. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben UC Davis, Cooperative Extension Imperial County. (angolul)
- ↑ a b Salton Sea - Ross's Gull – Southwestbirders.com, 2006. november 18. (angolul)
- ↑ Salton Sea Unit – California Department of Water Resources (angolul)
Források
- When the Imperial Valley Fought for its Life – The Journal of San Diego History, 1975. tél (angolul)
- Salton Sea Unit – California Department of Water Resources (angolul)
