Ebben a cikkben elmélyülünk a Rékassy Csaba-ben, és megtudunk mindent, amit tudni kell róla. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig, alkalmazásain és előnyein keresztül minden lényeges szempontot megvizsgálunk, hogy teljes képet nyújthassunk a Rékassy Csaba-ről. A következő néhány sorban a tudás utazására indul, amely lehetővé teszi, hogy jobban megértse ezt az érdekes témát. Nem számít, hogy szakértője vagy-e a területnek, vagy csak most kezd érdeklődni iránta, ebben a cikkben mindenki talál valamit. Készüljön fel tehát arra, hogy elmerüljön a Rékassy Csaba lenyűgöző világában, és fedezze fel az összes csodát, amit kínál.
Rékassy Csaba | |
Született | 1937. április 24. Budapest |
Elhunyt | 1989. május 17. (52 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Ágotha Margit grafikusművész |
Foglalkozása | grafikus, festő |
Iskolái | Magyar Képzőművészeti Főiskola (–1962) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (31-2-79)[1][2] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Rékassy Csaba témájú médiaállományokat. | |
Rékassy Csaba (Budapest, 1937. április 24. – Budapest, 1989. május 17.) magyar grafikus, festő.
A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba 1952 és 1956 között járt, grafikus szakra. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskola murális szakán végezte, 1962-ben, Kádár György tanítványaként. Diplomamunkája egy murális kerámia terve volt, amely jelenleg a Budapest XI. Bartók Béla út 3-7. falát díszíti. 1962-ben összeházasodott Ágotha Margit grafikusművésszel. Önállóan 1963 óta állított ki. Sokoldalú művész: fametszeteket, rézmetszeteket, festményeket, tűzzománcot, kerámiát, cserépedényt, faintarziát, rézmunkát, metszeteihez merített papírt is készített. 1966-ban született Eszter leánya szintén grafikus.
1971-ben gyűjteményes kiállításán népművészeti ihletésű festményeivel, fametszeteivel, kerámiáival, faragott tékákkal, réztárgyakkal összegezte pályája első korszakának eredményeit.
Második korszakában klasszikus értékű alkotásai közül a páratlan rajztudással megalkotott tizenöt Ovidius Metamorphosis rézmetszetlap (1976-1977) és más rézmetszetek (Őselemek) emelkedik ki. Mesekönyvek, ismeretterjesztő képeskönyvek és regények illusztrációi fűződnek a nevéhez (pl.: Tamási Áron: Ábel a rengetegben, 1982).
Munkáit aprólékos kidolgozottság, virtuóz rajzi tudás, a rézmetszés régi iskolájának mívessége jellemzi, mely sokakban Brueghel vagy Dürer nevét idézi fel. Személetmódja objektív, kifejezésmódja realisztikus. Művészetének érett szakaszában metszeteit szinte az utolsó négyzetcentiméterig kitöltötte alakokkal.
Legtöbb művének szereplői a svájcisapkás öreg szakik, nem ritkán bortól befolyásolt állapotban. Mesevilágát is hétköznapi kinézetű figurák, tárgyak teszik az adott kontextusban meghökkentővé, valószínűtlenné, groteszkké. Rajzain sokszor láthatunk még különféle aprólékos mechanikus szerkezeteket, vagy szerszámokat. Visszatérő motívumai között szerepelnek hárommellű nők.
Ovidius-sorozatában is többször előforduló megoldása a különböző korszakok keverése – mint a Daedalus és Icarus mellett felbukkanó motoros ladik. Legtöbb grafikája tárgyakkal, szereplőkkel zsúfolt; ezek között gyakran bújnak meg apró utalások, humorosan abszurd részletek, afféle húsvéti tojások.
Az ismeretterjesztő könyvek illusztrációit a tőle megszokott kidolgozottság mellett az apróbb részletekbe menő történelmi és tárgyi hűség jellemzi.
„ | Isten, ha van, ha valóban létezik, jókedvében teremtette Rékassy Csabát. | ” |
– Megay László |
„Bölcs Bagoly” sorozat
Csoportos kiállításon vett részt Miskolcon 1962-ben, a párizsi ifjúsági Biennálén (1967) (más forrás szerint 1968), a Nemzeti Galériában 1968-ban, 1972-ben, 1987-ben és 1989-ben, a Műcsarnokban 1968-ban, 1972-ben és 1978-ban, Székesfehérváron 1983-ban.
Rendszeresen részt vett a miskolci Országos grafikai biennálén, valamint a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum által rendezett Őszi Tárlatokon; 1964-től évente szerepelt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület „Stúdió” kiállításain. Dolgozott a hódmezővásárhelyi, a szolnoki, és 1986-1988 között a mezőtúri művésztelepen.
Első gyűjteményes kiállítása a Műcsarnok kamaratermében volt 1971-ben.
Egyéni tárlaton mutatkozott be a Budapest Galériában 1986-ban, az Ernst Múzeumban 1987-ben.
Alkotásai jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában és a szolnoki Damjanich János Múzeumban találhatók.