Rédei László

A mai világban a Rédei László példátlan jelentőségre tett szert. Akár a társadalomra, a gazdaságra, a tudományra vagy a kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, a Rédei László ma előkelő helyet foglal el. Sokrétűsége és különböző területeken való relevanciája széles körben érdeklődő témává teszi. Ebben a cikkben a Rédei László különböző dimenzióit és a mindennapi életre gyakorolt ​​hatását tárjuk fel. Mélyreható és eklektikus elemzéssel igyekszünk jobban megérteni a Rédei László jelentőségét ma és lehetséges következményeit a jövőre nézve.

Rédei László
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született1900. november 15.[1][2]
Rákoskeresztúr[3]
Elhunyt1980. november 21. (80 évesen)[1][2]
Budapest[4]
ÁlneveLadislaus Rédei
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
Tisztségeelnök (1947–1949, Bolyai János Matematikai Társulat)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1921)
Kitüntetései
SírhelyeFiumei úti sírkert (27. MTA-parcella)[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Rédei László témájú médiaállományokat.

Rédei László (Rákoskeresztúr, 1900. november 15.[9] – Budapest, 1980. november 21.) Kossuth-díjas matematikus, egyetemi tanár, a magyar absztrakt algebrai iskola megalapozója. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Kutatási területei: algebrai számelmélet, algebra, geometria.

Sírja a Fiumei úti sírkert 27. MTA parcellájában

Élete, munkássága

Rédei Imre posta és távirdai tisztviselő és Horváth Ida fiaként született. 1921-től 1940-ig középiskolai tanárként tanított Budapesten, Miskolcon és Mezőtúron.[10] Eközben 1932-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett és 1934–1935-ben Humboldt-ösztöndíjasként Göttingenben folytatott tanulmányokat.[10][11] 1940-ben az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat Kőnig Gyula-díjjal tüntette ki.

Még abban az évben a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemre került, ahol 1941-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Először a geometriai, majd az algebra és számelméleti tanszéket vezette.

Pályafutása során közel százötven dolgozatot és öt könyvet írt. Legjelentősebb eredményeit az algebra és a számelmélet területén, a véges Abel-csoportok elméletében érte el. Tétele a magyar matematika egyik legszebb gyöngyszeme, hatásos eszköznek bizonyult az n-dimenziós euklideszi terek térfedő kockarácsainak vizsgálatánál, egyben fontos számelméleti vonatkozásai is vannak, és segítségével meglepő kódoláselméleti eredmények születtek. További eredményei a p-csoportokkal, a végesen generált félcsoportokkal, illetve a félcsoportok és gyűrűk bővítéselméletével kapcsolatosak. Rédei Lászlót az MTA 1949-ben levelező, 1955-ben rendes tagjává választotta.

Rövidebb tanulmányutakon járt az NDK-ban, az NSZK-ban, Ausztriában, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Svédországban, Norvégiában, Jugoszláviában. 1967-től újra Budapestre költözött és az MTA Matematikai Kutatóintézet Algebrai Osztályát vezette.

Fia, L. B. Rédei Szegeden kezdett tanulmányait Svédországban fejezte be elméleti fizikusként. Balesetben elhunyt még apja életében, azonban a halálhírt már nem mondták el apjának, aki akkor már idős volt és beteges. Feleségével együtt a Kútvölgyi Kórház krónikus osztályára kerültek. Hosszú betegeskedés után egy infarktus következtében 1980. november 21-én hunyt el, sírja a budapesti Fiumei úti sírkert MTA parcellájában található.[12][13]

Könyvei

  • Algebra I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954.
  • Theorie der endlich erzeugbaren kommutativenHalbgruppen, 1963.
  • Begründung der euklidischen und nichteuklidischen Geometrien nach F. Klein., Budapest, 1965.
  • Theorie der endlich erzeugbaren kommutativenHalbgruppen, 1970.
  • Endliche p-Gruppen, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989[12][14]

Szerkesztései

  • Acta Mathematica Hungarica társszerkesztő, 1950-
  • Semigroup Forum társszerkesztő, 1969-

Társasági tagság

  • Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társaság (1922–1947)
  • Bolyai János Matematikai Társaság (1947–)
  • Deutsche Mathematiker Vereinigung (1934–)
  • Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina (1962–)

Emlékezete

Rédei László, Kalmár László és Szőkefalvi-Nagy Béla tiszteletére készített dombormű a szegedi Dóm tér pantheonjában

Rédei László születésének 100. évfordulóján (2000-ben) a szegedi Dóm tér Nemzeti pantheonjában domborművet avattak fel Rédei László, Kalmár László és Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikusok tiszteletére.[15][16]

Díjai, elismerései

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  3. ↑ MacTutor History of Mathematics archive
  4. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  5. ↑ https://web.archive.org/web/20120214122224/http://members.chello.hu/szalax/kossuthdij_1950.htm
  6. ↑ https://web.archive.org/web/20120214122550/http://members.chello.hu/szalax/kossuthdij_1955.htm
  7. ↑ http://www.magyarorokseg.hu/dijazottak_tablazata
  8. ↑ BillionGraves (angol nyelven)
  9. ↑ Születési bejegyzése a rákoskeresztúri polgári születési akv. 261/1900. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. október 26.)
  10. ↑ a b Lásd: Rédei László az SZTE Egyetemi Könyvtár oldalán
  11. ↑ Lásd: Rédei László a MacTutor oldalán
  12. ↑ a b Lásd:Wiegandt Rochárd: Rédei László, történelmi háttérben. Szubjektív emlékek
  13. ↑ Budapesti Negyed 25. (1999/3)
  14. ↑ Rédei még 1977-ben leadta a kész kéziratot, de pénzhiány miatt a kiadó csak 1989-ben, Rédei halála után 9 évvel jelentette meg a könyvet.
  15. ↑ Lásd: Rédei László (1900. XI. 15. | 1980. XI. 21.) Polygon X. köt. 2. szám 2000. nov.
  16. ↑ Lásd: www.kozterkep.hu Archiválva 2019. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
  17. ↑ Lásd a Magyar Örökség díj oldalát Archiválva 2008. október 25-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források

  • Magyar életrajzi lexikon : 1000–1990. Javított, átdolgozott kiadás, Budapest, 2001
  • Szegedi egyetemi almanach : 1921–1995. I. köt. (1996). Szeged, Mészáros Rezső. Rédei László lásd 403-404. p. ISBN 963-482-037-9

További információk