Ma a Ráduly János-ről szeretnénk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben érdeklődést és vitát váltott ki. A Ráduly János olyan probléma, amely bármilyen korú és hátterű embert érint, és jelentősége az elmúlt években nőtt. Ebben a cikkben a Ráduly János különböző aspektusait vizsgáljuk meg, az okaitól és következményeitől a lehetséges megoldásokig és megközelítésekig. A Ráduly János olyan kérdés, amely mindannyiunkat foglalkoztat, és fontos megérteni, és mérlegelni a jelenlegi társadalmunkra gyakorolt hatásait. Csatlakozzon hozzánk a Ráduly János ezen a körútján, és fedezzen fel többet erről az izgalmas témáról.
Első írását a Vörös Zászló közölte (1959). Az Utunk, Igaz Szó, Művelődés, Napsugár, Tanügyi Újság, Ifjúmunkás, Hargita, Helikon munkatársa. Verssel szerepel a Megtalált világ (1968) című antológiában; költőként évtizedekkel később jelentkezik újra (Az árnyékok lakodalma, 1995; Fény és gondolat, 1996).
Folklórkutatói pályája egy Faragó Józseffel együtt közölt, később németül és csehül is megjelent tanulmánnyal (A népballadák egy romániai magyar falu mai köztudatában) kezdődött, ezt követően egész sor önálló kötetben tárta fel a Kis-Küküllő menti Kibéd népmesekincsét és gazdag balladaköltészetét, s rendszeresen tanulmányokkal szerepelt a Népismereti Dolgozatok, Ethnographia, Néprajzi Látóhatár, a Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyvei, Jahrbuch für Volksliedforschungen köteteiben. Munkásságának nemzetközi visszhangját Cseke Péter mérte fel Kibéddel megáldott Ráduly János című szociográfiai riportjában.
Foglalkozott az erdélyi rovásírásos emlékek kutatásával és értelmezésével is. Gyermekirodalmi antológiákban a vers, ének, játék, mese óvodai felhasználását szorgalmazza.
1990-től tagja a Kriza János Néprajzi Társaságnak, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak; szerkesztőbizottsági tagja volt a korondi Hazanéző és a székelyudvarhelyi Székely Útkereső című folyóiratoknak.
Legnagyobbrészt saját gyűjtéseit tartalmazó kötetei: Kibédi népballadák (1975), A vízitündér leánya (1978); Elindultam hosszú útra (A kibédi Majlát Józsefné Ötvös Sára népballadái, 1979); Tündérszép Mosolygó Ilona (Kibédi népmesék, 1980); Az álomfejtő fiú (Kis-Küküllő menti népmesék, 1985); Mikor a szolgának telik esztendeje (A kibédi gazdai szolgák életéből, 1987); Villám Palkó (Kis-Küküllő menti népmesék, 1989); Hold elejti, Nap felkapja (Kibédi találós kérdések, 1990); Táltos Marika (mesék, 1993); Szép Magdolna (Kibédi népmesék, 1994); A király táncos lovai (Székely tréfás mesék, 1995); Rovásíró őseink (Adalékok rovásírásunk ismeretéhez, 1995); Vetettem gyöngyöt (Népköltészeti tanulmányok, 1997); A rovásírás vonzásában (Korond, 1998); Nemzeti kincsünk, a rovásírás (1998).
Verskötetei: Az árnyékok lakodalma (Gyermekversek, 1995); Fény és gondolat (uo., 1996).
Lefordította EminescuEsticsillag című költeményét (1993); Nichita Stănescu-fordításait a Barátság című antológia (Pécs, 1993) közölte.
A galambleány. Tündérmesék; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1998
Tündéri perpatvar. Irodalmi anekdoták; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1999
Gyöngyvirág királyfi. Népmesék; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2000
Jóságvilágom. Versek; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2000
Szitakötőtánc. Gyermekversek; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2001
Fekete szőnyeg a sátor. Néprajzi tanulmányok, közlések; Impress, Marosvásárhely, 2003
Az igazságos hazugság. Tréfás és állatmesék, mondák; Kreativ, Marosvásárhely, 2004
Siratóim lesznek az égi madarak. Székely népballadák; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2004
Tanuljunk könnyen rovásírni! Segédkönyv a rovásírás elsajátításához; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2004
Titkok a rovásírásban. Adalékok rovásírásunk ismeretéhez; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2004
A hencegő vőlegény. Népi tréfák, mondák, anekdoták; Kreatív, Marosvásárhely, 2005
A tulipános láda. A kiskendi Fülöp Károly meséi. Kis-Küköllő menti székely népmesék, tréfák, anekdoták kiejtés szerinti lejegyzésben; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2005