A mai világban a Peter Shaffer egyre fontosabbá vált. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a kulturális szférára gyakorolt hatása miatt, a Peter Shaffer állandó érdeklődés és vita tárgyává vált. A Peter Shaffer eredetétől napjaink fejlődéséig kitörölhetetlen nyomot hagyott a mindennapi élet különböző területein. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Peter Shaffer jelentőségét, és elemezzük hatását különböző összefüggésekben. A Peter Shaffer a keletkezésétől az idők során bekövetkezett átalakulásáig továbbra is érdeklődésre számot tartó és releváns téma, amely felkeltette a kutatók, akadémikusok és rajongók kíváncsiságát.
Peter Shaffer | |
![]() | |
Született | 1926. május 15.[1][2][3][4][5] Liverpool |
Elhunyt | 2016. június 6. (90 évesen)[5][3][4][6][7] Cork megye |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | tudományos társaság tagja |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Highgate temető |
![]() | |
Peter Shaffer aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Shaffer témájú médiaállományokat. | |
Sir Peter Levin Shaffer (Liverpool, 1926. május 15. – Curraheen, Írország, Cork megye, 2016. június 6.[8]) brit drámaíró, forgatókönyvíró és dramaturg.
Ikertestvére, Anthony Schaffer (1926–2001) szintén drámaíró és forgatókönyvíró volt.
Zsidó származású családba született Reka Fredman és Jack Shaffer (ingatlanügynök) ikergyermekeként. 1936-ban családjával Londonba költözött, ahol a Szent Pál iskolába járt. Már kiskorában érdeklődést mutatott a zene iránt. 1944-től 1947-ig szénbányákban dolgozott, mint sok más Bevin-fiú (Ernest Bevin, az időszak munkáspárti politikusa és munkaminisztere neve után). 1950-ben a cambridge-i Trinity College-ban diplomázott történelemből, majd több munkahelye is volt. Mielőtt a színházi életbe került volna, 1951 és 1954 között New York közkönyvtárában könyvtárosként dolgozott.
1954-ben visszatért Londonba, s elkezdett a rádió és a televízió számára írni.
Jelentős sikereket ért el 1958-ban Gyakorlat öt ujjra című drámájával, amelyet Londonban John Gielgud rendezett, majd a következő évben az Amerikai Egyesült Államokban is bemutatták. A műből 1962-ben filmet is forgattak.
A Nap birodalmának hanyatlása című 1964-es darabja sikerét visszaigazolta az amerikai és az angol közönség. Ebben a szerző az inkák birodalmának Francisco Pizarro általi megsemmisítésének témáját dolgozza fel. Irving Lerner rendező 1969-ben készített filmet belőle.
1965-ben írta a merész Tévedések vígjátéka c. fekete komédiát, amelyben egy nincstelen szobrász meghív vacsorázni padláslakásába egy gazdag milliomost, jövendő apósát. Egy hirtelen és váratlan áramszünet azonban felborítja az estét. A színházi akciót sötétben játsszák, de a közönség egyértelműen látja a színpadon lévő szereplőket.
Equus című, 1973-as pszichoanalitikus drámájával (amely egy tizenhét éves fiatalember történetét meséli el, aki hat lovat vakított meg, és pszichoanalitikusát, aki megpróbálja diagnosztizálni). 1975-ben elnyerte a Tony-díjat, és az amerikai kritikusoktól megkapta a Rave-értékelést. 1977-ben Sidney Lumet azonos címmel forgatott filmet belőle.
1979-ben megírta az Amadeust, Wolfgang Amadeus Mozart és Antonio Salieri Puskin által sugalmazott afférját, amivel ismét elnyerte a Tony-díjat, és 1981 után jelentős sikereket ért el vele mind az Egyesült Királyságban, mind az Egyesült Államokban. Filmadaptációja, a Miloš Forman által rendezett azonos című filmje 1985-ben Oscar-díjat nyert a legjobb adaptációért.
1994-ben vendégprofesszor lett a Kortárs Színházi Egyetemen, Oxfordban, és 2001-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.
Shaffer nyíltan homoszexuális volt, és hosszú kapcsolatot tartott fenn az 1990-ben AIDS-ben meghalt énektanárral, Robert Leonarddal.[9]
Shaffer három detektívregényt írt testvérével Anthony Shafferrel közösen, melyek Peter Antony álnéven jelentek meg.