Miklósvölgye

Ebben a cikkben a Miklósvölgye témával foglalkozunk, amely napjainkban a különböző területekre gyakorolt ​​hatása miatt vált aktuálissá. A Miklósvölgye megjelenése óta heves vitákat váltott ki, és felkeltette a kutatók, akadémikusok, szakemberek és a nagyközönség érdeklődését. Hatása számos területre kiterjedt, mint például a szociológia, a gazdaság, a kultúra, a politika és a technológia. Az alábbiakban megpróbáljuk mélyrehatóan elemezni és megérteni a Miklósvölgye jelenségét, feltárva következményeit, terjedelmét és lehetséges következményeit.

Miklósvölgye (Mikulášová)
Miklósvölgye zászlaja
Miklósvölgye zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásBártfai
Rangközség
Első írásos említés1414
PolgármesterPeter Rusiňák
Irányítószám086 36
Körzethívószám054
Forgalmi rendszámBJ
Népesség
Teljes népesség122 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség17 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság345 m
Terület8,00 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 22′ 60″, k. h. 21° 23′ 30″49.383333°N 21.391667°EKoordináták: é. sz. 49° 22′ 60″, k. h. 21° 23′ 30″49.383333°N 21.391667°E
Miklósvölgye weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Miklósvölgye témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Miklósvölgye (1899-ig Niklova, szlovákul: Mikulášová, ukránul: Mikulasova) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában.

Fekvése

Bártfától 16 km-re északkeletre, az Ondava partján fekszik.

Története

A falut 1414-ben említik először, eredeti neve „Miklósvágása” volt. A 16. században Makovica várának uradalmához tartozott. A 17. században ruszinokkal telepítették be.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „NIKLOVA. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura G. Áspermont Uraság, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik Makovitzához 1 mértföldnyire, legelője, és fája van, 1/3 része földgyének termékenyebb.”[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Niklovó, orosz falu, Sáros vmegyében, a makoviczi uradalomban, Zboro fil., 10 r., 464 g kath. lak., g. anyaszentegyházzal, és savanyuviz-forrással.”[3]

A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 345, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 153 lakosából 86 szlovák, 50 ruszin, 16 ukrán volt.

2011-ben 140 lakosából 81 szlovák, 50 ruszin, 4 ukrán.

Nevezetességei

  • Görögkatolikus temploma a 18. század második felében épült. 1931-ben a bártfafürdői szabadtéri néprajzi múzeumba szállították. 2005-ben újjáépítették. Ikonosztáza szintén 18. századi.

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.