Endrevágása

Ez a cikk a Endrevágása témával foglalkozik, amely ma nagyon fontos és érdekes téma. A Endrevágása olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, felkeltve a szakértők, a tudósok és általában az emberek érdeklődését. A történelem során a Endrevágása meghatározó szerepet játszott a társadalomban, és jelentősége a mai világban is megmarad. Ebben az értelemben elengedhetetlen a Endrevágása ismeretének és megértésének elmélyítése, annak következményeinek, kihívásainak és lehetőségeinek elemzése. Ezzel a cikkel igyekszünk egy teljes és leleplező víziót kínálni a Endrevágása-ről, gazdagítva ezzel a nagyon releváns téma vitáját és megértését.

Endrevágása (Andrejová)
Endrevágása címere
Endrevágása címere		 Endrevágása zászlaja
Endrevágása zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásBártfai
Rangközség
Első írásos említés1355
PolgármesterMilana Gerženiová
Irányítószám086 37 (pošta Šarišské Čierne)
Körzethívószám054
Forgalmi rendszámBJ
Népesség
Teljes népesség350 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság319 m
Terület11,66 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 20′ 00″, k. h. 21° 19′ 53″49.333333°N 21.331389°EKoordináták: é. sz. 49° 20′ 00″, k. h. 21° 19′ 53″49.333333°N 21.331389°E
Endrevágása weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Endrevágása témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Endrevágása (1899-ig Andrejova szlovákul: Andrejová) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában.

Fekvése

Bártfától 6 km-re északkeletre, az Endrevágási-patak partján fekszik.

Története

Nevét 1355-ben említik először, amikor területe Makovica várának birtoka volt. A falu maga a 14. század végén keletkezett, ekkor már Szemelnye uradalmához tartozott. 1492-ben 10 ház állt a községben, ebből 3 lakatlan volt. A 15. század végén a lengyel sereg elpusztította. 1600-ban 15 jobbágyház, malom, templom és iskola is volt a faluban. A 17. században birtokosa halastavakat létesített itt, lakói főként erdőgazdálkodással foglalkoztak. 1711-ben a falu elnéptelenedett, majd ruszinokkal telepítették be. 1739 és 1742 között pestisjárvány sújtotta. 1787-ben 80 háza állt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ANDREJOVA. Andrinovka. Tót falu Sáros Vármegyében, birtokosa Gróf Szirmay Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik Palocsához közel, mellynek filiája Bártfától mintegy más fél mértföldnyire. Határjának két harmad része nem terméketlen, legelője, és fája elegendő; de egyéb fogyatkozásaiért, a’ harmadik Osztályba számláltatott.”[2]

1812-ben kolerajárvány pusztított. 1828-ban 84 háza volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Andrejova, orosz falu, Sáros vgyében, Bártfához kelet-északra 1 1/4 mfd. 5 r., 648 g. kath. lak. Gör. paroch. templom. Hegyes, erdős, sovány határ. F. u. gr. Szirmay.”[3]

A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott.

Lakói ma főként Bártfa és Kassa üzemeiben dolgoznak.

Népessége

1910-ben 401, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 306 lakosából 154 szlovák, 58 ruszin és 47 cigány volt.

2011-ben 362 lakosából 208 szlovák, 67 ruszin és 24 cigány.

Nevezetességei

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

További információk