Marokrét

Ebben a cikkben a Marokrét témakörben fogunk foglalkozni, amely ma nagyon fontos és érdekes téma. Ezen a vonalon fogunk megvizsgálni a Marokrét-hez kapcsolódó különböző szempontokat, azzal a céllal, hogy mély és teljes megértést biztosítsunk. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig, az idők folyamán bekövetkezett fejlődéséig elemezzük a Marokrét minden aspektusát, hogy gazdagító és folyamatosan fejlődő perspektívát biztosítsunk olvasóinknak. Részletes és multidiszciplináris megközelítéssel olyan holisztikus jövőképet kívánunk kínálni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy teljes mértékben megértsük a Marokrét fontosságát és jelentőségét a jelen kontextusban.

Marokrét (Markovci)
A Sarlós Boldogaszony-templom.
A Sarlós Boldogaszony-templom.
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségSal
Rangfalu
Alapítás éve1403
PolgármesterIztok Fartek
Irányítószám9204
Rendszám területkódMS
Népesség
Teljes népesség235 fő (2020. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság310 m
Terület8,17 km²
IdőzónaUTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 50′ 39″, k. h. 16° 14′ 06″46.844256°N 16.234881°EKoordináták: é. sz. 46° 50′ 39″, k. h. 16° 14′ 06″46.844256°N 16.234881°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Marokrét témájú médiaállományokat.

Marokrét avagy Márokrét (korábban Márkócz, szlovénül: Markovci) falu a Muravidéken, Szlovéniában. Közigazgatásilag Salhoz tartozik.

Fekvése

Muraszombattól 30 km-re északra, a Vendvidéki-dombság (Goričko) területén, a szlovén-magyar határ közelében, a Kerka partján fekszik.

Története

1403 "Marchouch" néven említik először. 1414-ben "Markolch" 1462-ben és 1466-ban "Markowcz", 1457-ben "Markolcz", 1504-ben "Markowlcz" alakban szerepel a korabeli forrásokban.[2] 1403-ban a hűtlen Nádasdi Tamás, nádasdi Darabos András és János birtokait, köztük Markolcot a Széchyek kapták Zsigmond királytól. 1414-ben Nádasdi (Elöljárói) Gált és testvéreit Nádasd, Maczfalva, Németfalu, Almasd és Halogy, valamint Csipencz, Markolcz, Kiczevölgye, Ivanolcz, Endreicz, Alsó-, Közép- és Felső-Petenicz helységek birtokába iktatták, de részeit 1419-ben Nádasdi Gáspár nádasdi Darabos Jánosnak engedte át. Ezután egészen mások mellett a Nádasdiaké, majd a Batthyányaké.[3] Temploma már a 15. században állt, de 1664-ben leégett, a szentgotthárdi csatában a törökök itt álltak, s csak a harangtorony maradt meg. Plébániáját 1669-ben említik először.

Vályi András szerint "MARKÓCZ. Tót falu Vas Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik T. Keresztúrhoz 1 mértföldnyire, javai vagynak, de földgye sovány."[4]

Fényes Elek szerint " Markócz, vindus falu, Vas vmegyében: 424 kath. lak. F. u. gr. Batthyáni."[5]

Vas vármegye monográfiája szerint "Marokrét, házainak száma 120, lélekszám 583. Lakosai vendek, vallásuk r. kath. Postája Felső-Szölnök, távírója Szt.-Gotthárd. Földesura a gróf Batthány-család volt."[3]

1910-ben 586, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A 19. században még a Tótsági járás része volt, majd a trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. 1919-ben rövid ideig a Vendvidéki Köztársaság része volt, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, mely 1929-ben a Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben újra visszakerült Magyarországhoz, majd 1945 után véglegesen Jugoszlávia része lett. 1991-ben, Szlovénia függetlenségének kikiáltása óta Szlovénia része. 2002-ben a településnek 294 lakója volt.

A régi plébániaház 1919-ben Marokréten

Nevezetességei

A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma mai formájában 1884-ben épült. Tornya 15. századi, de 1939-ben 4 méterrel megmagasították. A szakrális objektum minősítése a századok során többször változott, volt amikor templomnak, volt amikor kápolnának nevezték. Rengeteg forrásban található említés a csöpinci (kerkafői) templomról, valójában az a marokréti templom. Valójában a kegyhely közvetlenül a két település határán van, tőle alig néhány méterre Kerkafő kezdődik. A községek kiterjedése és határai szintén változtak. A templom a reformáció idején protestáns lett, s források szerint külön lelkipásztora volt. Utóbb a települések katolizáltak és a templom is újra katolikus lett. A 18. században elvesztette egyházközségi jellegét a település és Felsőszölnök filiája lett (csöpinci templom néven természetesen), de már a középkor óta egyházilag Felsőszölnökhöz tartozott Markóc és Csöpinc.

Jegyzetek

  1. ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
  2. ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. ↑ a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
  4. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

További információk