A mai világban a Koltai Lajos egyre fontosabbá vált az emberek életében. Akár személyes, akár szakmai vagy társadalmi szinten, a Koltai Lajos jelentős hatást gyakorolt életünkre, munkánkra és kapcsolatainkra. A Koltai Lajos eredetétől napjainkig tanulmányozás, vita és csodálat tárgya volt, és a kutatók, szakemberek és rajongók állandó érdeklődésének témája lett. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Koltai Lajos szerepét a mai társadalomban, elemezzük hatásait, következményeit és lehetséges jövőjét, annak érdekében, hogy jobban megértsük életünkre gyakorolt hatását.
Koltai Lajos | |
Stekovics Gáspár felvétele | |
Született | Koltai Lajos 1946. április 2. (79 éves)[1][2] Budapest[3] |
Beceneve | Sutyi |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Bordás Katalin (h. 1969–2021)[4] |
Foglalkozása | |
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (1965–1969) |
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Koltai Lajos témájú médiaállományokat. | |
Koltai Lajos (Budapest, 1946. április 2. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr, rendező, érdemes művész.
Gimnazistaként amatőr filmeket készített. 1964–1965-ben a Magyar Televízióban töltött egy évet segédoperatőrként, majd kameramanként. 1965-ben került a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára, ahol Illés György tanítványa volt. 1970-ben az Agitátorok című filmmel diplomázott. 1970 óta a Mafilmnél dolgozik.
Kezdetben dokumentumfilmeket készített, később három játékfilmben mestere, tanára kameramanja volt. Az 1970-es évek magyar operatőri művészetének egyik meghatározó alakja. Kivételes képessége, hogy a legkülönbözőbb stílustörekvésű rendezőknek is egyenrangú alkotótársa tud lenni, így a „dokumentarista” és „esztetizáló” irányzatú játékfilmművészet képi világának kimunkálásában egyaránt vezető szerepet játszhatott. Dokumentumfilmjeiben és „dokumentarista” játékfilmjeiben közvetlenül hasznosította a tévében szerzett tapasztalatát (szűk képkivágással mozgó kamera). Eddigi munkásságának nem elhanyagolható része a tévéjátékok és tévéfilmek fényképezése (különösképpen Maár Gyula, Ranódy László, Fazekas Lajos, Sándor Pál és Szabó István rendezései).
Magyarországon egyedülálló módon ültette át a fekete-fehér filmezésben kialakított kompozíciós elveit a színesfilm-fényképezésbe. A sötét tónus, a félhomály elsősorban mozifilmjeiben uralkodott, ugyanakkor néhány tévéfilmjében tudatosan az ellenkezőjére, a világos tónusok uralmára törekedett. Továbbfejlesztette a szórt megvilágítás külföldön és hazánkban mások által kezdeményezett módszerét: a belső terek megvilágítását illetően világviszonylatban is a legjobb operatőrök közé emelkedett. Az Ajándék ez a nap (1979) külön említést érdemel: kétfajta alapszín váltogatásával figyelemre méltó színdramaturgiai kísérlet. Dokumentáris szellemű alkotásai egy részében legföljebb csak uralkodó alaptónussal, szűk képkivágással operált, máskülönben a valóságos fény- és színviszonyok követésén alapuló filmképi egységteremtés útját járta. Ez utóbbi magasabb fokon – kifinomult világítástechnikával, kompozíciós tapasztalattal, csak dramaturgiailag indokolt helyeken alkalmazott effektusokkal – valósította meg a Mephistóban (1981). Tagja az Oscar-díjat osztó amerikai filmakadémiának és az Amerikai Operatőrök Egyesületének. Egyszer javasolták Oscar-díjra, a Maléna című filmért. Az Oscar-díjas Mephisto (1981) operatőre.
2021 szeptemberétől a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára.[6]
Különleges megvilágítási eljárás, amit Koltai Lajos használt és a szakma a módszert a neve után „Lajosing”-nak („lajosolás”-nak) nevezte el.[7] Lényege, hogy a szereplők közelében lévő bútorokra irányított (és ezáltal megfestett) fény adja a különleges hangulatú megvilágítást. Egy montréali HBO-produkció forgatásán, a Régi bűnök, újvilág (Descending Angel, 1990) alkalmazta először ezt a technikát.[8]