John Rawls

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

John Rawls
Született	1921. február 21.[1][2][3][4][5] Baltimore[6][7][8]
Elhunyt	2002. november 24. (81 évesen)[1][9][2][3][4] Lexington[10]
Állampolgársága	amerikai[11]
Házastársa	Margaret Warfield Fox (1949. június – )[12]
Gyermekei	Anne Warfield Rawls
Foglalkozása	filozófus neveléstudós egyetemi oktató politikus
Iskolái	Kent School Calvert School Princetoni Egyetem (1939–1950, PhD)
Kitüntetései	Fulbright Program (1952–1953)[13] Spitz Prize Guggenheim-ösztöndíj (1964)[14] Ralph Waldo Emerson Award (A Theory of Justice, 1972)[15] National Humanities Medal (1999)[15] Rolf Schock Prize in Logic and Philosophy (1999)[15]
Sírhelye	Mount Auburn Cemetery[16]
A Wikimédia Commons tartalmaz John Rawls témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

John Borden Rawls (Baltimore, Maryland, 1921. február 21. – Lexington, Massachusetts, 2002. november 24.) amerikai filozófus, a Harvard Egyetem politikai filozófiával, államelmélettel foglalkozó professzora, az Igazságosság elmélete (1971), a Politikai liberalizmus és A méltányosságként felfogott igazságosság című művek alkotója.

Széles körben ismert mint a 20. század egyik legkiemelkedőbb politikafilozófiai gondolkodója, s gyakran úgy említik, mint a liberalizmus John Stuart Mill óta született legnagyobb hatású támogatóját.

A filozófia és logika terén végzett munkásságáért Rolf Schock-díjjal jutalmazták, 1999-ben pedig National Humanities Medallal tüntette ki az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, Bill Clinton, elismerve, hogy Rawls gondolatai „amerikaiak egész generációja számára segített visszanyerni a demokráciába vetett bizalmat.”

John Rawls 1921. február 21-én született Baltimore-ban, Maryland államban William Lee Rawls és Anna Abell Stumpf második gyermekeként. Tanulmányait Baltimore-ban kezdte, aztán Connecticutban folytatta. Felsőfokú tanulmányait 1939-ben kezdte meg a Princetoni Egyetemen, s ekkor bontakozott ki a filozófia iránti érdeklődése is. 1943-ban megszerezte BA diplomáját, és nem sokkal ezután belépett az amerikai hadseregbe.

A második világháború alatt a csendes-óceáni térségben szolgált, beutazta Új-Guineát, a Fülöp-szigeteket és Japánt. Szemtanúja volt a Hirosima lebombázását követő pusztításnak, ezután visszautasította a felkínált tiszti rangot és otthagyta a hadsereget.

1946-ban visszatért Princetonba, hogy a morálfilozófia területén később doktori címet szerezzen. 1949-ben feleségül vette Margaret Foxot, a Brown Egyetem hallgatóját. 1952-ig a princetoni egyetem tanára volt, majd az Oxford Egyetem ösztöndíjasa. Itt ismerkedett meg Isaiah Berlin liberális politikai nézeteivel, és különösen nagy hatással voltak rá H.L. A. Hart jogtudós elméletei. Amerikába visszatérve a Cornell Egyetem professzoraként működött. 1964-ben a Harvardról kapott meghívást, ahol a közel 40 évet átívelő tanári pályafutása során a kortárs etika és politikai filozófia vezető személyiségei, köztük Thomas Nagel, David Lyons, Thomas Hill, Christine Korsgaard és Barbara Herman voltak a tanítványai. 1995-ben egy szélütést követően nem tudta folytatni munkáját.

2002 novemberében bekövetkező halálát megelőzően még befejezte a The Law of Peoples című utolsó művét, mely a nemzetközi igazságosságról alkotott nézeteinek legteljesebb foglalata.

Rawlst a liberális politikai filozófia területén végzett munkássága tette igazán ismertté. Sok filozófus ma is úgy véli, hogy Rawls fontos és hosszú távú hatással volt a politikai filozófia kortárs irányzatainak alakulására. Általánosan elfogadott, hogy Az igazságosság elméletének 1971-es publikálása a politikai filozófia akadémikus tanulmányozásának újjászületését jelentette. Rawlsnak ez a tudományok határain átívelő műve egyszerre tarthatott igényt a közgazdászok, a jogászok, a politológusok, a szociológusok és a teológusok figyelmére. Nézetei ma is sokszor visszaköszönnek az Egyesült Államok bíróságainak eljárásaiban és az amerikai, illetve angolszász gyakorló politikusok nyilatkozataiban.

Ebben a művében Rawls kísérletet tesz a disztributív (elosztási) igazságosság problémájának megoldására a politikai filozófia egy központi fogalmának, a társadalmi szerződés jelentőségének újraértelmezésével. Az ebből születő elmélet a „méltányosságként felfogott igazságosság” téziseként ismert, melyből Rawls az igazságosság két elvét – a szabadságot és a megkülönböztetést – vezeti le.

Rawls elsődleges célja, hogy megoldást találjon a politikai kötelességek problémájára, más szóval, megpróbálja kifejteni, hogyan és milyen körülmények között kötelesek engedelmeskedni az állampolgárok a kormányzat által alkotott törvényeknek.

• A Theory of Justice Cambridge, Massachusetts, 1971, ill. átdolgozott kiadás: 1999
• Justice as Fairness: Political not Metaphysical
  • Az igazságosság elmélete; fordította, mutatót és utószót írta: Krokovay Zsolt; Osiris, Budapest, 1997 (Osiris könyvtár. Politikai gondolkodók)
• Political Liberalism, New York, 1993
• The Law of Peoples: with "The Idea of Public Reason Revisited.” Cambridge, Massachusetts 1993
  • A népek joga. Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez; fordította, jegyzetek, mutatót és utószót írta: Krokovay Zsolt; L'Harmattan, Budapest, 2008 (Oxfordi tanulmányok a filozófia köréből)

• Lectures on the History of Moral Philosophy, Cambridge, Massachusetts 2000
• Justice as Fairness: A Restatement. Cambridge, Massachusetts, 2001

• Ez a szócikk részben vagy egészben a John Rawls című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• John Rawls – The Internet Encyclopedia of Philosophy
• Válogatott Bibliográfia
• Tóth J. Zoltán: John Rawls igazságosság elmélete
• The original position – Stanford Encyclopedia of Philosphy