Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Jóború Magda-et és mindennapi életünk különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A Jóború Magda a keletkezésétől a fejlődéséig alapvető szerepet játszott abban, ahogyan a minket körülvevő világgal kommunikálunk. Az évek során a Jóború Magda végtelen vitákat és vitákat generált, és az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség érdeklődésére számot tartó témává vált. Ezzel az elemzéssel megpróbáljuk megvilágítani a Jóború Magda különböző oldalait és jelenlegi társadalmunkra gyakorolt hatását.
Jóború Magda | |
Született | 1918. október 1. Csáktornya |
Elhunyt | 1982. március 19. (63 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Ajtai Miklós |
Foglalkozása | pedagógus, művelődéspolitikus, könyvtáros |
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Halál oka | öngyilkosság |
Sírhelye | Fiumei úti sírkert (bal oldali munkásmozgalmi díszsor 21. sír) |
Az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója | |
Hivatali idő 1958 – 1966 | |
Előd | Varjas Béla |
Utód | Sebestyén Géza |
Az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója | |
Hivatali idő 1968 – 1982 | |
Előd | Sebestyén Géza |
Utód | Zircz Péter |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jóború Magda témájú médiaállományokat. | |
Jóború Magda[1] (Csáktornya, 1918. október 1. – Budapest, 1982. március 19.) kommunista művelődéspolitikus, pedagógus, könyvtáros, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója. Ajtai Miklós (1914–1982) politikus felesége.
Középiskolai tanulmányait Kunszentmiklóson végezte 1928 és 1936 között. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin szakára járt, ahol 1941-ben szerezte meg tanári diplomáját, 1943-ban – kormányzói kitüntetéssel, „sub auspiciis gubernatoris” – a bölcsészdoktori oklevelet.
1941-től 1946-ig a mezőtúri leánygimnáziumban tanított. 1945 után belépett a Magyar Kommunista Pártba, és 1946 első felében elvégezte annak hat hónapos pártiskoláját. 1946–1947-ben a budapesti Zrínyi Ilona Népi Kollégiumot igazgatta. 1947 és 1952 között a Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjaként, országgyűlési képviselőként, 1948 és 1950 között a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége főtitkáraként működött. 1950-ben oktatásügyi miniszterhelyettessé nevezték ki, e posztot 1958-ig töltötte be. Ebben az évben kinevezték az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójává. 1962-ben elnyerte a neveléstudományok kandidátusa fokozatot, egy évvel később az ELTE BTK Pedagógiai Tanszékének címzetes egyetemi docense lett. 1972-ig oktatott az egyetemen neveléstörténetet. 1964 és 1972 között az UNESCO Végrehajtó Bizottságában, 1966. augusztus 1-jétől 1968. december 16-áig – rendkívüli meghatalmazott nagykövetként – az UNESCO párizsi központjában képviselte Magyarországot. Utóbbi időszakban Sebestyén Géza vezette az OSZK-t, visszatérése után Jóború újból átvette az intézmény irányítását. 1974-től a Magyar UNESCO Bizottság elnökeként is tevékenykedett, ugyanebben az évben a szervezet XVIII. Közgyűlésének elnökévé választották.
1959 és 1961 között a Magyar Könyvszemle szerkesztőbizottságának tagja volt. 1973 májusában az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács, 1981-ben a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke lett.
Férje halála után egy hónappal öngyilkosságot követett el.
Kutatóként az ideológiai nevelés kérdéseivel, a Horthy-korszak neveléstörténetével, a magyar művelődéspolitika történetével és összehasonlító pedagógiával foglalkozott. Művelődéspolitikusként az általános és középiskolai oktatás területét felügyelte. A Petőfi Kör 1956. szeptember 28-ai és október 12-ei pedagógiai vitájának egyik vezetője volt.
1948-ban megkapta a Kossuth-érdemrend harmadik fokozatát. Háromszor tüntették ki a Munka Érdemrend legmagasabb fokozatával. Az UNESCO-ban végzett tevékenységéért elnyerte a szervezet Aranyérmét.
1983, 12–15. o.