A mai világban a Hermasz pásztora olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Megjelenése óta a Hermasz pásztora nagy vitákat váltott ki, és számos iparágra hatással volt, megváltoztatva az emberek interakcióját, információfogyasztását és napi tevékenységeiket. Ahogy a Hermasz pásztora tovább fejlődik, hatásai egyre nyilvánvalóbbá válnak a társadalomban, a gazdaságban és általában a kultúrában. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Hermasz pásztora különböző aspektusait, és elemezzük a mai világra gyakorolt hatását.
| Pásztor | |
| Hermasz pásztora | |
| Szerző | Hermasz |
| Eredeti cím | Ποιμὴν τοῦ Ἑρμᾶ |
| Megírásának időpontja | valószínűleg a 2. század [1] |
| Nyelv | görög |
| Műfaj | apokalipszis |
| Részei | 3 könyv |
| Kiadás | |
| Magyar kiadás | A Pásztor IN: Apostoli atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1980, ISBN 963-360-371-4, 251–302. o. |
Hermasz pásztora, vagy csak röviden a Pásztor (ógörögül: Ποιμὴν τοῦ Ἑρμᾶ, latinul: Hermae Pastor) egy újszövetségi apokrif irat.
Bár a mű görögül íródott, sokáig csak latin fordítása volt ismert.[2]
2. századi keresztény írás.[1] Kijelentése alapján a szerző római Kelemen (valószínűleg I. Kelemen) a kortársa. A Muratori-töredék, az újszövetségi írások legrégebbi (kb. 170) fennmaradt listája azonban azt állítja, hogy I. Piusz pápa testvére volt és a Pásztorban található belső bizonyítékok e későbbi dátumot támasztják alá.[1]
A szerző Hermasz, csak e műben közölt önéletrajzi részletek alapján ismert.[1] A rabszolgaságban levő keresztény, aki megkapta a szabadságát, gazdag kereskedő lett, elvesztette vagyonát, és bűnbánatot gyakorolt a múltbeli bűneiért.[1]
A Pásztor több részből álló mű. Az első részben látomásokat, a másodikban Isteni parancsokat, a harmadikban hasonlatokat tartalmaz. Címét a II. és III. részben szereplő angyalról kapta, aki pásztori alakban közli tanításait Hermasszal.
A patrisztikus irodalom fontos darabja, Iréneusz, Alexandriai Kelemen , Órigenész és Tertullianus szent írásnak tekintette.[1] A Muratori-töredék azonban tagadta, hogy ihletett volna, és Jeromos kijelentette, hogy a nyugati egyházban nagyon kevesen ismerték.[1]
A keleti egyházban sokkal népszerűbb művet a görög Biblia 4. századi Codex Sinaiticus tartalmazza.[1]
Több gyülekezetben a Biblia mellett olvasmányként tartották számon, néhol pedig az újszövetségi bibliai kánon részévé is igyekeztek tenni.[3]
I. Geláz pápa (p. 492–496) nem ismerte el a bibliai kánon részének a Pásztort.[3]