Makkabeusok harmadik könyve

Napjainkban a Makkabeusok harmadik könyve olyan téma, amely számos területen nagy jelentőséggel bír. A politikai szférától a technológiai szféráig a Makkabeusok harmadik könyve emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Jelentősége abban rejlik, hogy befolyást gyakorol a társadalomra, és hogyan befolyásolja mindennapi életünket. A történelem során a Makkabeusok harmadik könyve fejlődött, és heves vitákat váltott ki, amelyek mércéket és jelentős változásokat állítottak fel a különböző szektorokban. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Makkabeusok harmadik könyve számos aspektusát, és elemezzük a mai hatását.

A Makkabeusok
harmadik könyve
Szerzőnem ismert
Megírásának időpontjaKr. e. 1–Kr. u. 1. század
Nyelvgörög
Témaköra Makkabeusok története
MűfajJewish apocryphon
Kiadás
Magyar kiadásA Károlyi-biblia 1981-es hasonmás kiadásában: Károlyi Gáspár: Szent Biblia I.–II., (szerk. Katona Tamás) Magyar Helikon, Budapest, 1981, ISBN 963-207-545-5
A Wikimédia Commons tartalmaz A Makkabeusok
harmadik könyve témájú médiaállományokat.

A Makkabeusok harmadik könyve ószövetségi apokrif irat, amely IV. Ptolemaiosz egyiptomi királyról mondja el görög nyelven, miképp lett a zsidók ellenségéből a zsidók barátjává.

Keletkezési ideje, eredeti nyelve

A könyv görögül íródott, majd ólatin fordítás is készült róla. Keletkezési ideje nem ismert, egyesek szerint kapcsolatba hozható a Kr. e. 25–24-ben a rómaiak irányában megfogalmazott egyiptomi zsidó követelésekkel, visszavetítve a Makkabeusok korára az igényeket. A szerző eszerint egyiptomi zsidó lenne, aki jól archaizál és talán ismerte Ariszteasz levelét.[1] Mások a keletkezési időt a Caligula római császár alatti üldözések idejére (Kr. u. 40 körül) teszik.[2]

A könyv történeti dokumentumértéke nem magas. A mű néhol hasonlóságot mutat Eszter könyvével (8,3-14). Nem volt hatással a kánoni művekre, de Antiochiai Theodorétosz (393–458) használta Dániel-kommentárjában, Chyrrus szír püspök pedig levelében olvasásra ajánla a szír egyháznak.[1]

Tartalma

A mű történelmi alappal rendelkezik: az 1,1-5 részben említett Raphia melletti csata valóban megtörtént. IV. Ptolemaiosz egyiptomi király győzelmet arat III. Antiokhosz szeleukida uralkodó fölött, miután Ptolemaiosz – a nép imáinak ellenére – be akar lépni a zsidók szentélyébe. Simon főpap csodáért imádkozik, Isten pedig válaszul megbénítja az egyiptomi királyt. A király ezért el akarja pusztítani Egyiptom zsidóságát, de elfogy az íróeszköz. Ezért inkább 500 elefántot kér a zsidóktól a következő napra, azonban a zsidók imáira 2 angyal jelenik a király előtt, aki döbbenten áll a csoda előtt, és teljes polgárjogot ad a zsidóknak.[1]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Benyik, i. m., I. kötet, 100–101. oldal
  2. ↑ Gecse, i. m., 142. o.

Magyar nyelven

Források

  • szerk.: Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: Bibliai kislexikon, 3., részlegesen átdolgozott, bővített kiadás, Kossuth Könyvkiadó (1984). ISBN 963 09 2446 3 
  • Benyik György. Az újszövetségi szentírás I–II. Szeged: JATE Press (1995)