A mai világban a Heckenast Gusztáv (történész) nagyon fontos és fontos témává vált. Hatása különböző területekre és ágazatokra terjed ki, a gazdaságtól a politikáig, a technológián és általában a társadalomon keresztül. Az elmúlt években megnőtt a Heckenast Gusztáv (történész) iránti érdeklődés, ami az emberek széles körének kíváncsiságát és figyelmét felkeltette. Fontos megérteni és mélyrehatóan elemezni mindent, ami a Heckenast Gusztáv (történész)-hez kapcsolódik, annak eredetét, fejlődését, következményeit és lehetséges jövőbeli kihívásait. Ebben a cikkben kimerítően feltárjuk ezt a lenyűgöző témát azzal a céllal, hogy teljes és naprakész áttekintést nyújtsunk a Heckenast Gusztáv (történész)-ről, hogy az olvasók bővíthessék ismereteiket és jobban megértsék e jelenség mai jelentőségét.
Heckenast Gusztáv | |
Született | Heckenast Gusztáv Ottó 1922. december 18. Budapest |
Elhunyt | 1999. február 13. (76 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Susits Gabriella, Veress Éva |
Foglalkozása | pedagógus, történész |
Kitüntetései | Kossuth-díj (1949, II. fok., megosztott), Ránki György-díj (1998) |
Heckenast Gusztáv (Budapest, 1922. december 18. – Budapest, 1999. február 13.) Kossuth-díjas pedagógus, történész, technikatörténész.
A Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult, ahol többek közt Vidor Miklós, Jánossy György és Farkasdy Zoltán volt osztálytársa.[1] Kitűnő érettségit tett.[2] A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán (mai nevén: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar) folytatott tanulmányainak végeztével 1945-től 1947-ig a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanított. 1948–1949-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium előadója volt, s ekkor (1948-ban) Karácsonyi Bélával, Feuer Klárával és Zsigmond Lászlóval közösen részt vett a 8. osztály számára írott (1957-ig forgalomban lévő) új tankönyv elkészítésében, amiért 1949-ben szerzőtársaival együtt ezüst Kossuth-díjjal tüntették ki. 1949-től haláláig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa volt, emellett pályája kezdetén a Szegedi Tudományegyetem oktatója, majd idős korában a Miskolci Egyetem professzora volt, ahol 1997-ben díszdoktorrá is avatták.
Kutatásai a magyarországi feudalizmus korának társadalom-, gazdaság- és politikatörténetére egyaránt kiterjedtek. 1959-ben a történettudomány kandidátusa, 1987-ben pedig doktora lett. 1998-ban Ránki György-díjjal tüntették ki. Tagja volt az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának, valamint a Magyar–Svéd Történész Vegyesbizottságnak.
Végrendeletében könyvtárát a Miskolci Egyetemre hagyta.