Harangozó Imre

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Harangozó Imre
Született1965. szeptember 29. (58 éves)
Gyula
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • néprajzkutató
  • etnológus
  • hitoktató
SablonWikidataSegítség

Harangozó Imre (Gyula, 1965. szeptember 29. –) magyar néprajzkutató, tanító.

Lükő Gábor az Ipolyi Arnold Népfőiskola előadója. A kép 1992 májusában készült, a program levezető elnöke Harangozó Imre.

Élete

Harangozó Imre tanár, néprajzkutató, az Ipolyi Arnold Népfőiskola alapító elnöke. Az elmúlt közel négy évtizedben bejárta szinte az egész magyar nyelvterületet. Sok gyűjtőúton vett részt Erdélyben, Moldvában és a Bánátban, de a Zoboralján és a palócok körében és az alföldi pásztorok világában is. Kutató, feltáró és gyűjtőmunkájának java részét teszi ki az itt élő nemzetrészek, töredékek megismerése, megismertetése. Nagy kitartással gyűjti azokat a tárgyi és szellemi kincseinket, amelyek máskülönben az enyészet sorsára jutnának. Több mint két tucatnyi kötet szerzője, szerkesztője. Sok tudományos és ismeretterjesztő publikáció megírója, kiállítás megrendezője, televíziós, rádiós produkciók néprajzi szakértője és gyakori megszólalója.

Kutatásainak és tevékenységeinek fő területei

Figyelmét a kultúra és a kultúrát alkotó közösség egésze köti le, épp ezért leginkább a szakrális néprajz kérdései foglalkoztatják. Ezen belül a moldvai és gyimesi magyarok hagyományos világképe és hitvilága, de az alföldi pásztoraink és földműves népünk hagyományvilágával, hitvilágával is behatóan foglalkozik. A tárgyi néprajz területén végzett gyűjtései nyomán az Ipolyi Arnold Népfőiskola kiállításain, valamint számos időszaki tárlaton népszerűsíti a magyar tárgyalkotás hitvilághoz és világképhez kötődő gazdag formavilágát.

2004-ben alternatív általános iskolai történelemtankönyv-sorozatot indított (első kötete: Történelem 5. osztályosoknak) Bakay Kornéllal és Molnár V. Józseffel közösen. A sorozat nagy botrányt kavart. A kritikusok kiemelték, hogy a könyv nem a történelem hiteles bemutatását, hanem hamis nemzeti mítoszok építését célozzák. Így például – tankönyvtől szokatlan módon – a könyvek sokszor tagadó formában fogalmaznak: a közismert tények átértelmezése a céljuk, nem pedig azok egyszerű bemutatása. Amellett, hogy a szerzők tagadják a darwini evolúciót is, az őskori barlangfestményeken magyar rovásírást vélik felfedezni, a legrégibb írásrendszernek állítják a magyar rovásírást, és összekapcsolják a sumér írással. Tagadják az ókori zsidó állam, emellett Dávid és Salamon király létezését, a hunokat és szkítákat a magyarok rokonainak állítják be, sőt a kelta, etruszk, görög kultúrát is a magyarból eredeztetik. Krisztus zsidó mivoltát tagadják, helyette pártusnak állítják be, miközben a középkori rabszolga-kereskedelmet a zsidók nyakába varrják. Állításaik igazolására semmilyen forrást sem hoznak fel. Ilyen és ehhez hasonló, a hazai és nemzetközi szaktudományos közmegegyezéssel egyaránt ellentétes, áltudományos és dilettáns állításai miatt a könyveket nem nyilvánították tankönyvvé.

Közéleti tevékenysége

Harangozó Imre kedves mesterével, Lükő Gáborral és a magyar műveltség titkos, már-már szent őrizőivel az Ipolyi Arnold Népfőiskola rendezvényén Kígyóson, 1992. október 22-én.

Könyvei

Tudományos és ismeretterjesztő cikkei, tanulmányai számos gyűjteményes kötetben valamint különböző periodikákban, lapokban, folyóiratokban jelennek meg (Acta, Búvópatak, Honismeret, Kőrösi Csoma Évkönyvek, Kárpátia, Moldvai Magyarság, Napút, Néprajzi Értesítő, Polisz, Turán stb.).

Film, média, kiállítások, előadások

Harangozó Imre – A veszedelemtől óvó asztal... Rákóczi és a ruszinok

1990 óta számos televíziós produkció néprajzi szakértője. Dolgozott Halmy György, Martinidesz László, Simon Balázs és Tóth Péter Pál rendezővel is.

Kitüntetései

Halász Péter a Magyar Néprajzi Társaság szakosztályelnöke átnyújtja a Sebestyén Gyula-díjat Harangozó Imrének. A Novák Katalin köztársasági elnök által adományozott kitüntetés.

Források

Jegyzetek

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 30.)
  2. a b Nagy László: Meddig terjed az alternativitás határa?. . (Hozzáférés: 2013. március 15.)