A Hézső Ferenc régóta érdeklődés és vita tárgya a társadalomban. Megalakulása óta világszerte felkeltette a kíváncsiságot és a gondolkodást különféle emberekben. Az évek során a Hézső Ferenc fejlődött, különböző jelentéseket és megközelítéseket kapott, és olyan témává vált, amely az ötletek és vélemények széles spektrumát öleli fel. Az akadémiai területtől a szociális területig a Hézső Ferenc tanulmányok és kutatások tárgya volt, nagy hatást gyakorolva arra, ahogyan az élet különböző aspektusait megértjük és megközelítjük. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Hézső Ferenc körül kialakult néhány szempontot és megközelítést, valamint annak jelentőségét a mai társadalomban.
Hézső Ferenc | |
![]() | |
Jubileumi kiállítása az Emlékpont Galériában (Eifert János felvétele) | |
Született | 1938. január 26. (87 éves) Hódmezővásárhely |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | festőművész |
Iskolái | Magyar Képzőművészeti Főiskola (1957–1962) |
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Hézső Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Hézső Ferenc (Hódmezővásárhely, 1938. január 26.) magyar festő, egyetemi tanár.
Szülei: Hézső Ferenc (1907-2009) cipész és Szabó Julianna (1916-2005) bérszámfejtő voltak.[1] 1952–1956 között az Állami Bethlen Gábor Gimnázium diákja volt. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1957–1962 között; mesterei Domanovszky Endre és Pap Gyula voltak. 1962-től a Vásárhelyi Művésztelepen, majd a tokajin dolgozott. 1963–1966 között az Újvárosi Általános Iskola rajztanára volt. 1963–1986 között vezette a Makói Képzőművészeti szakkört. 1966–1975 között a vásárhelyi Bethlen Gimnázium tanára volt. 1968–1991 között a Mártélyi Országos Képzőművészeti tábort vezette. 1975–1995 között a szegedi Tanárképző Főiskolán oktatott; 1982–1992 között tanszékvezető, 1984–1987 között főigazgató-helyettesként működött. 1976-tól a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep, 1986-tól a Hortobágyi Alkotótábor, 1997-től a Cívis Nemzetközi Művésztelep résztvevője volt.
Kutatási területe a klasszikus táblakép festészet, gobelin, tűzzománc, kerámia, mozaik, grafika, vizuális oktatás és nevelés pedagógiai módszerei.
1962–1973 között tagja volt a Fiatal Művészek Stúdiójának. 1962-től tagja a Művészeti Alapnak, a Képző és Iparművészek Szakszervezetének. 1969-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének tagja. 1975–1991 között a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Művészeti Tanácsának tagja volt. 1982–1992 között a Főiskolák rajz szakbizottságának elnöke volt.
1964-ben házasságot kötött Mónus Rozália körzeti ápolóval. Két gyermekük született: Endre (1964) és Emese (1967).