Mai cikkünkben a Gornje Kusonje lenyűgöző világába fogunk beleásni, feltárva annak különböző oldalait és az élet különböző területeire gyakorolt hatását. A Gornje Kusonje a keletkezésétől a mai fejlődéséig érdeklődés és vita tárgya volt, felkeltette a szakértők és a rajongók kíváncsiságát. Ezen a vonalon többet megtudhatunk a Gornje Kusonje-ről és a társadalomban betöltött relevanciájáról, valamint a mindennapi szempontokra és a különböző tudományágak fejlődésére gyakorolt hatásáról. Készüljön fel egy izgalmas utazásra a Gornje Kusonje történetében, jelenlegi eseményeiben és jövőjében.
Gornje Kusonje | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Verőce-Drávamente |
Község | Atyina |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 33520 |
Körzethívószám | (+385) 33 |
Népesség | |
Teljes népesség | 10 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 175 m |
Terület | 11,57 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Gornje Kusonje falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.
Verőcétől légvonalban 20, közúton 25 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 16 km-re északra, a Papuk-hegység területén, a Csagyavica-patak völgyétől és a Szalatnokról Daruvárra menő főúttól északra fekszik. A főútról egy rövid bekötőút vezet a faluba.
Kusonje település valószínűleg a török hódoltság idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Szlavónia településeinek 1698-as összeírásában „pagus Kuszonye” néven 12 portával szerepel.[2]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Gorni Kusonie” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kuszonye Gornye” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kuszonye (Gorne/Felső)” néven 36 házzal, 201 katolikus vallású lakossal szerepel.[4]
1857-ben 248, 1910-ben 360 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a szerb, 29%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben a falu lakosságának 74%-a szerb, 25%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a többségben szerbek lakta település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 10-én foglalta vissza. A szerb lakosság nagy része elmenekült. 2011-ben 13 lakosa volt.
Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
248 | 256 | 293 | 294 | 339 | 360 | 328 | 769 | 549 | 572 | 498 | 367 | 117 | 69 | 36 | 13 |