Gene Moskowitz

A mai világban a Gene Moskowitz egyre fontosabbá vált. Legyen szó a politika, a technológia, a kultúra vagy bármi más területén, a Gene Moskowitz állandó érdeklődés és vita tárgyává vált. A globalizáció előrehaladtával és a társadalmak összekapcsolódásával a Gene Moskowitz jelentősen befolyásolta az emberek egymáshoz való viszonyát és az őket körülvevő világ felfogását. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Gene Moskowitz hatását a társadalom különböző aspektusaira, elemezve annak mai hatását és következményeit.

Gene Moskowitz
Született1921. november 5.[1]
Bronx[1]
Elhunyt1982. december 29. (61 évesen)[1]
Párizs[2][3]
ÁlneveMosk
Állampolgárságaamerikai
HázastársaVernice Klier
Gyermekeiegy gyermek:
Justine
Foglalkozása
Iskolái

Gene Moskowitz (Bronx, New York, 1921. november 5. - Párizs, 1982. december 29.) amerikai filmújságíró, kritikus.

Életpályája

New York-ban született magyarországi felmenőkkel bíró zsidó családban.[4] Anyjától megtanulva jól beszélt magyarul.[5]

Felsőfokú tanulmányait a második világháborút követően a Dél-Kaliforniai Egyetemen (USC), majd a párizsi Filmművészeti Tanulmányok Intézetében (IDHEC) végezte. 1949-ben lett részmunkaidős munkatársa az amerikai Variety magazin párizsi irodájának; 1957-ben ugyanott irodavezetőnek nevezték ki, mely beosztást haláláig betöltötte.[6] A francia fővárosból látogatta az európai fesztiválokat (Cannes, Velence, Berlin, Karlovy Vary, Moszkva, Krakkó, Lorcamo...), később afrikai, indiai és kanadai rendezvényeket is, több ezer tudósítást, kritikát küldve a lapnak.[6] Tagja volt annak a FIPESCI által delegált testületnek, amely kiválogatta a cannes-i kritikusok díjára szóba jöhető jelölteket. Írásait „Mosk” néven jegyezte. 1979-ben a Variety vezető tudósítója lett.[7]

Páratlan filmes kultúrája, amely nyitott volt minden műfajra és áramlatra, lehetővé tette számára, hogy szakavatottan beszéljen és írjon a klasszikus néma- vagy hangosfilmek amerikai, európai, ázsiai alkotóiról. Barátjának tekinthette az indiai Satyajit Ray filmrendezőt.[4] Ő mutatta be Serge Silberman producert Luis Buñuelnek; ebből a találkozásból születtek később olyan művek, mint az Egy szobalány naplója (1964), A burzsoázia diszkrét bája (1972), A szabadság fantomja (1974), és a A vágy titokzatos tárgya (1977).[4]

A kiválóan dokumentált, szakmai nézőpontot tükröző írásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a hollywoodi Variety magazin megkerülhetetlenné váljon a nemzetközi filmfesztiválokat illetően, s hogy annak olvasói megismerjék az Amerikai Egyesült Államokban addig jobbára figyelmen kívül hagyott európai filmművészet értékeit. Ebben segítségére volt egykori IDHEC-tanára, Georges Sadoul, aki 1962-ben alapító tagja volt a cannes-i Kritikusok Hete szekciónak, valamint Henri Langlois a Francia Filmtár (Cinémathèque Française) alapító igazgatója. A Variety mellett együttműködött a New York Times-szal és a Herald Tribune-nal. Franciaországban elsősorban a France-Observateur, valamint a Cahiers du cinema részére írt.[4]

1945-ben az amerikai hadsereg közkatonájaként részt vett koncentrációs táborok felszabadításában, ahol megtalálta magyar zsidó családja nyomait; többségüket elpusztították a nácik. A Le Monde nekrológja szerint „szoros kapcsolatot ápolt második hazájával, Magyarországgal, bár mélyen amerikainak érezte magát, és arra büszke is volt.” Rendszeresen ellátogatott a Magyar Játékfilmszemlére; állandó és kitüntetett figyelemmel kísérte a magyar filmművészet sorsát.[5][4]

Moskowitz későn házasodott meg, Vernice Klier amerikai cirkuszi pantomimművészt vette feleségül, akitől Justine nevű fia született.[6]

61 évesen leukémiában hunyt el a párizsi Szent Lajos kórházban.[4][7]

Ő volt a narrátora Jan Němec cseh filmrendezőnek a Prágai tavaszról, majd annak eltiprására érkező szovjet harckocsik bevonulásáról forgatott Prágai oratórium (Oratorio for Prague) című alkotásának (1968), amely egyetlen hiteles dokumentumfilmként bejárta a világot.[8] Alakja feltűnik Robert Parrish A marseille-i szerződés (1947) című krimijében, amint Pierre Salingerrel és James Jones-szal pókerezik.[7]

Emléke

Halála után bő egy évvel a Magyar Filmszemlét rendszeresen látogató külföldi filmkritikusok Moskowitz emlékének adózva különdíjat alapítottak, amelyet titkos szavazással ítélték oda az általuk legjobbnak talált magyar filmnek.[9] A Gene Moskowitz-díjat 1984 és 2010 között 27 játékfilm rendezője vehette át.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Internet Movie Database (angol nyelven). Internet Movie Database
  2. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). Internet Movie Database
  3. ↑ https://www.imdb.com/name/nm0608784/bio
  4. ↑ a b c d e f L. M.: Mort du critique Gene Moskowitz L'expérience et l'ouverture. lemonde.fr. (franciául) Párizs: Le Monde (1983. január 3.) (Hozzáférés: 2023. április 24.) arch
  5. ↑ a b Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el... Filmvilág, XXVI. évf. 5. sz. (1983. május) 2. o. arch ISSN 0428-3872 Hozzáférés: 2023. április 27.
  6. ↑ a b c Robert J. Landry: Gene Moskowitz, 1921-82 (angol nyelven). proquest.com. Orbits, 1983. március 1. . (Hozzáférés: 2023. április 23.)
  7. ↑ a b c Gene Moskowitz Dead; Variety Film Critic, 61 (angol nyelven). nytimes.com. The New York Times, 1982. december 31. . (Hozzáférés: 2023. április 23.)
  8. ↑ Gene Moskowitz az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  9. ↑ A XIX. Magyar Játékfilmszemle külföldi visszhangja. In Filmévkönyv 1987: A magyar film egy éve. Szerk.: Erdélyi Z. Ágnes. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. 1988. 312. o. arch Hozzáférés: 2021. január 5. PDF (58,5 MB) ISSN 0230-2047