Pantomim

Az alábbiakban bemutatott cikkben körbejárjuk a Pantomim-et, feltárva annak fontosságát és relevanciáját különböző kontextusokban. A történelemben betöltött szerepétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig a Pantomim az idők során érdeklődés és vita téma volt. Részletes elemzéssel megvizsgáljuk a Pantomim különböző perspektíváit és nézőpontjait, hogy jobban megértsük hatását és jelentését. Kétségtelen, hogy a Pantomim egy olyan téma, amely arra hív bennünket, hogy reflektáljunk és megkérdőjelezzük korábbi tudásunkat, ezért kérjük, hogy folytassa az olvasást, hogy többet tudjon meg erről az érdekes témáról.

Vizsgaelőadás, 2007. Farkas Timea
Pablo Zibes Pantomimművész

A pantomim, helyesebben a mim eredetileg ókori görög és római színházi szórakoztatási forma, amelyben ismerős alakok és helyzetek gúnyos megjelenítése szerepelt, gyakran durva párbeszéd és nevetséges cselekedetek kíséretében (innen ered a mímelés, utánzás).

A mai pantomim a középkori színjátszásból, a commedia dell’artéből ered.

A már szavak nélküli, testmozgással, gesztusokkal, mutogatással jellemzett „néma”, de esetleg zenével kísért, sokszor egyszemélyes, néha többszemélyes előadás neve pantomim. A pantomimesek arcukat gyakran fehérre festik, jellegzetes érzelmi kifejezéssel „elrajzolják”, míg testüket vagy fekete, vagy egyéb, a környezetbe, vagy a háttérbe olvadó színű ruhába öltöztetik. Néha csak egy-egy testrészükkel (például kézzel) játszanak.

A szó mai, hétköznapi jelentésében néma, de zene kíséret melletti, furcsa, groteszk testmozgású, kellékek nélküli előadás – gyakran mindenféle történet nélkül –, ahol a szórakoztatást a hétköznapitól eltérő mozgás adja. Kellékek nincsenek, de annak ottlétét sok esetben el/megjátsszák. Így klasszikus pantomim elem pl. az üvegfal, a szék, a hinta.

Híres mimusok

Külső hivatkozások

További információk

  • Egy pantomim-előadás fotói
  • A pantomim; vál., németből és franciából ford. Gál M. Zsuzsa, bev. Székely György; Színháztudományi Intézet, Bp., 1964 (Korszerű színház)
  • Carlos Martínez: Csendes művészet; ford. Czékus Biró Nóra; ReMa Alapítvány, Bp., 2011