A Galgamácsa probléma sok ember életében alapvető szempont. Hatása különböző területekre terjed ki, az egészségtől a gazdaságig, beleértve a társadalmat és a kultúrát is. A Galgamácsa a történelem során tanulmányozás és érdeklődés tárgya volt, és jelentősége ma is megmarad. Ebben a cikkben a Galgamácsa-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük fontosságát, és belemélyedünk a különféle összefüggésekben jelentkező következményeibe. Ezenkívül különböző nézőpontokat és megközelítéseket fogunk megvizsgálni, amelyek segítenek jobban megérteni a Galgamácsa életünkre gyakorolt hatását.
Galgamácsa | |||
![]() | |||
Falumúzeum (Galgamácsa, Petőfi utca 7.) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Közép-Magyarország | ||
Vármegye | Pest | ||
Járás | Aszódi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Rózsahegyi Richárd (független)[1] | ||
Irányítószám | 2183 | ||
Körzethívószám | 28 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1833 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 40,04 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 43,31 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Galgamácsa weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Galgamácsa témájú médiaállományokat. | |||
Galgamácsa község Pest vármegyében, az Aszódi járásban.
A Galga-patak völgyében található települést Budapest felől Fót és Veresegyház érintésével a 2102-es, Vác térsége felől a 2105-ös, Aszód és Balassagyarmat irányából pedig a két várost összekötő 2108-as úton érhető el. Központján a 2102-es és 2105-ös utakat összekapcsoló 21 122-es számú mellékút húzódik végig.
Vonattal a MÁV 77-es számú Aszód–Vácrátót és a 78-as számú Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc vasútvonalán közelíthető meg, melynek egy megállási pontja van itt, Galgamácsa vasútállomás. Elágazó állomás; a legközelebbi megállóhelyek: Aszód irányában Iklad-Domony felső, a váci vonalon Váckisújfalu, az ipolytarnócin pedig Galgagyörk. Az állomás bekötőútja körülbelül 2018-ig országos közútként a 21 317-es útszámot viselte, azóta számozatlan önkormányzati útnak minősül.
Galgamácsa nevét az ismert források először a középkorból említik, bár a környezete nagyon régóta lakott. Mácsa egyike volt az Ákos nemzetség hatalmas birtokát kitevő településeknek, már 1284-ben. A község a nevét feltehetőleg a Sydo nemzetségből származó Mácsa (1237-1267) után kapta.
1421-ben Alsómacha és Felsewmacha még két külön településként szerepelt. A község a török hódoltság alatt sem pusztult ki.
A 14. században épült épületei a katolikus templom kivételével földig pusztultak. A 18. század közepén gróf Grassalkovich Antal szerezte meg a település tulajdonjogát, ettől kezdve a gödöllői uradalom sorsában osztozott.
A falu 1827. március 23-án leégett, csupán 7 ház maradt épségben. Ennek emlékét őrzi az ún. Hétház-sor.
A község a Galgamácsa nevet 1900. november 26-án vette fel, a Statisztikai Hivatal ajánlása alapján.
2003. szeptember 21-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak Galgamácsán, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[12] A választáson az addigi polgármester is elindult, és – egyetlen, azonos családnevű ellenfelével szemben – meg is erősítette pozícióját.[7]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1854 | 1810 | 1799 | 1837 | 1862 | 1830 | 1833 |
2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,5%-a magyarnak, 0,4% bolgárnak, 0,9% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (11,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,3%, református 4,5%, evangélikus 4,6%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 7,3% (24,7% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 93,2%-a vallotta magát magyarnak, 0,8% cigánynak, 0,8% németnek, 0,4% ukránnak, 0,3% románnak, 0,3% szlováknak, 0,2% szerbnek, 0,1-0,1% horvátnak, örménynek és bolgárnak, 3,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 43,3% volt római katolikus, 4,7% evangélikus, 4,4% református, 0,5% görög katolikus, 0,1% ortodox, 2,4% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 9,9% felekezeten kívüli (33,4% nem válaszolt).[14]