Manapság a Gálos Rezső olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. A Gálos Rezső eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig fontos szerepet játszott az emberek életében. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Gálos Rezső-hez kapcsolódó különböző szempontokat és szempontokat, elemezve annak különböző területeken gyakorolt hatásait. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a múltban, a jelenben és a jövő történetében való relevanciájáig belemerülünk a Gálos Rezső és a mai világban betöltött szerepének részletes elemzésébe. Kritikus és reflektív pillantással megvizsgáljuk a Gálos Rezső különféle vonatkozásait és következményeit, megpróbálva jobban megérteni a jelenlegi társadalomra és a jövőre gyakorolt hatását.
Gálos Rezső | |
Született | Goldschmidt Rezső 1885. december 17. Budapest |
Elhunyt | 1954. augusztus 23. (68 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1908) |
Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[1] |
Gálos Rezső, születési nevén Goldschmidt Rezső[2] (Budapest, 1885. december 17.[3] – Budapest, 1954. augusztus 23.)[4] irodalomtörténész, 1952-től az irodalomtudományok kandidátusa, Konrádyné Gálos Magda (1911–1990) irodalomtörténész, író apja.
Budapesten született Gálos (Goldschmidt) Jakab vasúti mérnök és Márkus Berta fiaként. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Kolozsváron, Berlinben és Lipcsében végezte. 1908 és 1918 között a temesvári kereskedelmi iskola tanára, majd 1918–1939 között a győri felső kereskedelmi iskola igazgatója volt, és emellett 1928-tól a pécsi Erzsébet Tudományegyetem magántanára, 1933-tól címzetes rendkívüli tanára. 1939-ben a zsidótörvények miatt nyugdíjazták és Budapestre költözött. A német megszállás (1944. március 19.) után munkaszolgálatos volt. 1945 tavaszán tért vissza Budapestre.
A második világháború után, 1945–1952 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, illetve az ELTE-n a magyar irodalom története 1700–1830 között tárgykör címzetes nyugalmazott rendkívüli tanára.
1954. augusztus 23-án 69 évesen Budapesten érte a halál.
Szakfolyóiratokban, valamint önállóan jelentek meg irodalomtörténeti tanulmányai. Több 18–19. századi magyar író művének kritikai kiadását rendezte sajtó alá.