A mai világban a Expresszionista építészet nagy jelentőséget kapott társadalmunkban. Akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a történelmi téren való relevanciája, akár a politikára gyakorolt hatása, akár a szórakoztatás világában betöltött jelentősége miatt, a Expresszionista építészet sok ember érdeklődésének témája lett szerte a világon. Az évek során a Expresszionista építészet számos vitát és vitát generált, valamint felkeltette a különböző tudományterületek szakértőinek érdeklődését. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Expresszionista építészet különböző aspektusait és jelenlegi társadalmunkra gyakorolt hatását.
Expresszionista építészet | |
![]() | |
Chilehaus, Hamburg | |
Időszak | kb. 1915 – kb. 1925 |
Elterjedés | Európa |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Expresszionista építészet témájú médiaállományokat. |
Az expresszionista építészet egy rövid, 1910/1920-as években jelenlévő építészeti stílus volt Európában.
Az expresszionista építészet az 1910-es években jelent meg. Forrása a holland Hendrik Petrus Berlage (1856–1934) munkássága (pl. Amszterdami tőzsde, a hágai Oude Schveningsche Weg 42-44. ház). Az építész a középkori holland téglaépítészetből merített alkotásainál, és szorgalmazta a hazai előképek felhasználását a modern építészetben.[1] Mackintosh és Gaudi munkái is hathattak a kialakulásra.[2]
Bizonyos tekintetben a premodern építészet (1910-es évek) és a modern építészet (1920-as évektől) közé beékelődő, rövid ideig jelen lévő stílusként lehet rá tekinteni.[3][4] Tulajdonképpeni fő jellemzője volt a korabeli síkművészetek jellegzetes megnyilvánulásainak átültetése háromdimenziós építészeti képződményekre.[3] Elsősorban a színház-, mozi- és templomépítészetben találunk rá példákat.[5]
Hoeger Chileshausában az épület egy hajóorrot utánoz. Megfigyelhető emellett a lágy domborodás és az éles sarkok tudatos ellentéte.[3] Az észak-német, román stílusú templomokra hasonlít téglaburkolatával, és 2800 egyforma ablakával.[6] Peder Klimt Grundtvig-templomának homlokzata egy túlméretezett templomi orgonához hasonlít. Az épület az expresszionista templomépítészet példája, amely a hagyományos dán stílusjegyeket ötvözi a modern, geometriai formákkal. Az 1800-as főre tervezett templom építéséhez 6 millió téglát használtak fel.[7] Erich Mendelsohn tengeralattjáró formájú Einstein-tornyát egyből megépülése után az expresszionista építészet szimbólumaként nevezték meg.[8]
Különleges expresszionista formanyelvet is használó alkotás volt a berlini Nagyszínház (en:Großes Schauspielhaus). Az 1800-as évek végén épült egyszerű épületet Hans Poelzig 1918–1919-ben belül új hangulatúvá alakította át a mennyezetről lelógatott, cseppkőalakú függőkúpokkal. Az épületet az 1930-as években belül ismét átalakították. Ma már nem áll, 1988-ban elbontásra került.[9]
A moziépítészetben tovább virágzott más építészeti ágaknál, mert a természetes és a mesterséges világítás különböző módjaival előszeretettel kísérletezett.[3]
Bár az expresszionista építészet kifejezést elsősorban az 1910/1920-as ilyen stílusú épületeinek összességére értik, előfordul, hogy jóval később épült létesítményeken is ilyen jellegű jellemzőket találnak, például: