A mai világban a Copf stílus nagy jelentőséget kapott életünk különböző területein. A politikától a technológiáig, a kultúráig és a társadalomig a Copf stílus állandó beszélgetések és viták témája lett. A Copf stílus-ről alkotott vélemények széles körben eltérnek, ami jól mutatja, milyen összetett és fontos ma. Ez a cikk a Copf stílus különböző aspektusait próbálja feltárni, és megvizsgálja hatását és relevanciáját a mai társadalomban. A Copf stílus eredetétől a mindennapi életre gyakorolt hatásáig nagy érdeklődést váltott ki, és kulcsfontosságú, hogy megértsük, milyen hatással van a mai világra.
A copf stílus vagy egyszerűen csak copf (egyéb elnevezései: klasszicizáló késő barokk, parókastílus, protestáns barokk) művészeti stílus volt a német nyelvű régiókban a 18. század második felében,[1] ahonnan Magyarországra is átterjedt.[2] A rokokó stílussal együtt a barokk késői ága, mintegy átmenet a barokk és a klasszicizmus között. Francia megfelelője a XVI. Lajos-stílus volt.
A copf vagy paróka stílus a játszi, cicomás, kicsinyes rokokó stílusra, a XIV. és XV. Lajos francia királyok stílusára következett, és bizonyos fenségest és komolykodót jelentett a „könnyűvérű, ledérkedő” rokokóval szemben. Franciaországban e stílus megfelelőjét XVI. Lajos királyról „Louis seize”-ként (e. luiszeez), magyarul XVI. Lajos-stílusként ismerik.
A copf stílus ugyanazon korbeli irodalmi és művészeti termékeknél mutatkozik és rokonértelmű a paróka- vagy a barokk stílussal. A német irodalomban leginkább Gottschedet és a sziléziai iskolát lehet a copf stílus legjelentékenyebbjeinek tekinteni, akik ellen Lessing és utódai a klasszicitás újraélesztésével és nemzeti motívumok teremtésével a legélénkebben reagáltak. Franciaországban Voltaire törte meg mind a rokokó-, mind a parókaízlést.
Nálunk a Bessenyei-korszak tulajdonképpen a copfhoz tartozik, s a modern kor váltotta fel, amely Kazinczy Ferenccel kezdődött.
A copf épületek szakítanak a barokk mozgalmas, hullámzó formáival. Vonalvezetésük letisztult, áttekinthető. Mind alaprajzukban, mind pedig homlokzati kialakításukban egyszerűségre, világosságra törekednek. A templomok tornya nem, vagy csak alig lép ki a homlokzat síkjából. A szoborfülkék helyét átveszik a faltükrök és falmezők. A kastélyok esetében elmaradnak a sarokrizalitok, az épület megjelenését a timpanonnal koronázott háromtengelyes középrizalit uralja. A stílus formakincse nagymértékben támaszkodik az antik építészetre. Jellemző a füzérdíszek, konzolok, köténydíszek, tárcsák, rozetták, triglifek, gutták, urnák és szögletes voluták alkalmazása. A nyílások egyenesen, kosárívben, félkörívben, vagy szegmensívben végződnek. szemöldökpárkányuk általában az egyenes, timpanon- és lunettaformákra, illetve ezek különböző változataira korlátozódik. A teret cseh- vagy csehsüvegboltozat fedi.
Legjelentősebbek a copf stílusú bútorok, amelyek napjainkig fent maradtak nemcsak a múzeumokban, hanem a magánlakásokban és a műkereskedelemben is.