Neostílusok

A neostílusok az építészetben olyan vizuális stílusok alkalmazása, amelyek tudatosan visszhangozzák egy korábbi építészeti korszak stílusát.

Legelőször a neogótikus építészet bontakozott ki, amely a 18. század közepén jelent meg Angliában. Ezután sorra felelevenítették a barokk, a romanika és a reneszánsz elemeit, így jöttek létre a neoromán, neoreneszánsz, neobarokk, neoklasszicista és egyéb stílusok. Nyugat-Európában a neostílusokból hamar kibontakozott az azokat keverő az eklektika. Magyarországon a neostílusok (és az eklektikus törekvések) főként a historizmus korszakától a második világháború végéig érvényesültek.

A 19. század közepétől bizonyos mértékben az építészetre és az iparművészetre is jellemző volt a historizmus eme formája, főként a neobarokk.

Mozgalmak

Vegyes Tipikus historizáló ház: Arwed Roßbach Gründerzeit épülete Lipcsében, Németországban (épült 1892-ben) Ókori eredetű újjászületés Neues Museum (Berlin) Egyiptomi Udvara a 19. században, amely az újegyiptomi stílusban épült Középkori eredetű újjászületés Kaunasban a Szent Mihály arkangyal templom neobizánci stílusban épült Schwerin-palota, Mecklenburg hercegi székhelye. Németország egyik pompázatos neoreneszánsz építménye 1857-ben épült. Reneszánsz újjászületés Operaház, Párizs ( Palais Garnier ), Charles Garnier, 1861-1875 Barokk újjászületése Egyéb újjászülető

Források