A mai cikkben a Elemér (település)-ről fogunk beszélni. A Elemér (település) olyan téma, amely az utóbbi időben sok ember figyelmét felkeltette. Hatása tagadhatatlan, és relevanciája számos területre kiterjed, a politikától a populáris kultúráig. Ebben a cikkben a Elemér (település) különböző aspektusait fogjuk feltárni, megvizsgáljuk történelmi jelentőségét, relevanciáját a mai társadalomban, valamint a jövőre vonatkozó lehetséges következményeket. Reméljük, hogy részletes és átgondolt elemzésünkkel megvilágítjuk ezt a lenyűgöző témát, és elősegítjük olvasóink megértését és párbeszédét. Így készülj fel, hogy elmerülj a Elemér (település) izgalmas világában!
Elemér (Елемир / Elemir) | |
![]() | |
A római katolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Tartomány | Vajdaság |
Körzet | Közép-bánsági |
Község | Nagybecskerek |
Rang | falu |
Irányítószám | 23208 |
Körzethívószám | +381 23 |
Rendszám | ZR |
Népesség | |
Teljes népesség | 4690 fő (2002) |
Népsűrűség | 65 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 78 m |
Terület | 72,6 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Elemér témájú médiaállományokat. |
Elemér (1899-ig Német-Elemér és Szerb-Elemér, szerbül Елемир / Elemir, németül Elemer) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben. Korábban két község, Alsó- (vagy Német-) és Felső- (vagy Szerb-) Elemér volt.
Nagybecskerektől 10 km-re északnyugatra fekszik, közigazgatásilag hozzá tartozik.
Első lakói Bácskából idemenekült szerbek voltak, akik a török kincstári földön, az el-emírjén telepedtek le, innen a falu Elemirje neve.
1796-ban németek telepedtek le, akik a szerbekkel nem fértek össze, és kettéválasztották a községet Felső- és Alsóelemérre. Egykori birtokosa Kiss Ernő honvéd tábornok aradi vértanú, akinek testét az általa 1846-ban építtetett templom kriptájában helyezték el, amit többször kifosztottak.
A Kiss-család kastélyát 1936-ban bontották le.[1]
1910-ben Alsóelemérnek 1011, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Felsőelemérnek 3440 lakosából 3075 szerb, 195 német és 121 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott. 2002-ben 4690 lakosából 4158 szerb, 93 magyar volt.
Elemér ma egyike azoknak a helységeknek, amelyeket az úgynevezett petróleum korszak jövedelme és a mezőgazdaság tart életben. Itt futnak össze a szerbiai kőolajvállalat vezetékei, és innen továbbítódik a pancsovai illetve az újvidéki finomítókhoz a bácskai és bánsági lelőhelyeken kibányászott "fekete arany", azaz kőolaj. A mai fogyasztási arányok mellett az itt nyert kőolaj még a hazai szükségleteket sem elégíti ki, ám a lelőhelyek - Szerbia egyedüli kőolajforrásaként - továbbra is jelentősek.
1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
4656 | 4757 | 4886 | 5001 | 4998 | 4724 | 4690[2] | 4690 fő (2002) |
Nemzetiség | Szám | % |
Szerbek | 4158 | 88,65 |
Cigányok | 181 | 3,85 |
Magyarok | 93 | 1,98 |
Jugoszlávok | 54 | 1,15 |
Horvátok | 24 | 0,51 |
Macedónok | 11 | 0,23 |
Szlovének | 7 | 0,14 |
Albánok | 4 | 0,08 |
Montenegróiak | 3 | 0,06 |
Ukránok | 3 | 0,06 |
Románok | 2 | 0,04 |
Muzulmánok | 2 | 0,04 |
Csehek | 1 | 0,02 |
Szlovákok | 1 | 0,02 |
Ruszinok | 1 | 0,02 |
Németek | 1 | 0,02 |
Bunyevácok | 1 | 0,02 |
Egyéb/Ismeretlen[3] |