Ebben a cikkben a Benedek György (szobrász)-et különböző nézőpontokból elemezzük, feltárva a mai társadalomra gyakorolt hatását és a különböző területeken betöltött relevanciáját. A keletkezésétől az évek során bekövetkezett fejlődéséig a Benedek György (szobrász) kulcsszerepet játszott a mindennapi élet különböző területein. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül foglalkozunk a Benedek György (szobrász) különböző aspektusaival, elemezve annak kultúrára, gazdaságra, politikára és technológiára gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk a Benedek György (szobrász) jelentőségét a jelenlegi kontextusban, és átgondoljuk a fenntartható és befogadó jövő építésében betöltött szerepét.
Benedek György | |
Született | 1934. november 6.[1][2] Budapest[3] |
Elhunyt | 2022. január 29. (87 évesen)[4] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Benedek György témájú médiaállományokat. | |
Benedek György (Budapest, 1934. november 6. – Budapest, 2022. január 29.) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, szobrász. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (2013).
A második világháborúban elvesztette édesapját, mint diák 24 éves koráig édesanyjával élt. Felsőfokú tanulmányokat a Képzőművészeti Főiskolán folytatott, ahol Bernáth Aurél és Kmetty János voltak a mesterei. 1960-ban diplomázott, 1964–1967 közt Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjban részesült, 1968–71 közt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának elnöke. Sok tapasztalatot szerzett külföldön is, tanulmányúton járt a Szovjetunióban, Ausztriában, Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Csehszlovákiában és Bulgáriában.
Jelesek korai grafikái, freskói, köztük a Cantata Profana (Művelődési Ház, Füzesabony, 1973), de érdeklődése egyre inkább a szobrászat felé fordult, ezen belül is a történelmi és emlékmű-szobrászathoz, megalkotta Szántó Kovács János bronz szobrát (Jókai tér, Budapest, 1978), Bartók Béla portrészobrát bronzból (Lincoln Center, New York, 1984); Liszt Ferenc portrészobrát Mexikóváros Zeneakadémiájának 1987-ben. Közgyűjtemények őrzik műveit, köztük a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni Déri Múzeum.
Az 1980-as, az 1990-es években, 2000-es években is számos köztéri szobor alkotására kapott megbízást hazánkban, köztük: