Bakabánya

Napjainkban a Bakabánya olyan téma, amely nagy aktualitást kapott a mai társadalomban. Idővel alapvető szemponttá vált, amely a mindennapi élet számos területére hatással van. Sok emberre hatással volt a Bakabánya, akár közvetlenül, akár közvetve. Emiatt létfontosságú, hogy elmélyedjünk a Bakabánya-hez kapcsolódó összes aspektusban, hogy megértsük a valóságunkra gyakorolt ​​hatását. Ebben a cikkben elmélyülünk a Bakabánya izgalmas világában, feltárva annak eredetét, fejlődését és következményeit a különböző területeken. Ezek mentén felfedezhetjük, hogy a Bakabánya milyen fontosságot szerzett a modern világban, és hogyan vált a mai társadalomban vita és elmélkedés témájává.

Bakabánya (Pukanec)
Az evangélikus templom a Szentháromság-oszloppal
Az evangélikus templom a Szentháromság-oszloppal
Bakabánya zászlaja
Bakabánya zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
PolgármesterJán Rievaj
Irányítószám935 05
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség1777 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség76 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság354 m
Terület26,20 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 21′ 12″, k. h. 18° 43′ 22″48.353333°N 18.722778°EKoordináták: é. sz. 48° 21′ 12″, k. h. 18° 43′ 22″48.353333°N 18.722778°E
Bakabánya weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakabánya témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bakabánya (szlovákul Pukanec, németül Pukantz) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése

Lévától 20 km-re, északkeletre.

Nevének eredete

Neve a régi magyar Baka személynévből ered, utótagja az arany- és ezüstbányászattal kapcsolatos.

Története

A község a garamszentbenedeki bencések bányatelepüléseként alakult 1075-ben. Ekkor említik először "Baka" néven. 1156-ban "Terra Banensium" (bányaterület) néven említik a falut. 1270-ben történik először említés az itteni ezüstbányászatról. 1290-ben említik először mai magyar nevén "Bakabanya" alakban. 1310-ben Németbaka néven szerepel, mely a település német lakosságára utal. 1317-ben György comes bányaszabadalmat kapott Károly Róbert királytól az itteni ezüst, arany és más fémek bányászatára. 1323-ban lakói kiváltságokat kaptak a királytól. 1345-ben szabad királyi város lett. Mint bányavárosnak egyre nőtt a jelentősége. 1405-ben Zsigmond király parancsára elkezdték a város erődítési munkálatait, először 1437-ben említik a város erődítményét. 1510-ben felépült a gótikus templom. A 16. századtól mintegy előbástyáját képezte az északabbra levő bányavárosoknak.

A század második felétől állandósultak a város elleni kisebb török támadások. 1570-ben, 1578-ban, 1647-ben és 1650-ben is újbóli megerősítését rendelte el az országgyűlés. Falait olasz rendszerű bástyák erősítették meg. A török többször (1640, 1652, 1664) elfoglalta és kifosztotta a várost, lakossága jórészt kipusztult. Különösen 1640-ben szenvedett sokat. A török 1686. évben történt kiűzése nagy megkönnyebbülést hozott a városnak, I. Lipót király pedig visszaállította a város régi kiváltságait. 1702-ben négy országos vásár tartását engedélyezte a király a városnak. 1703-ban a kurucok foglalták el a várost. 1774-ben már csak egy aranybánya működött, bányái fokozatosan kimerültek, 1875-re meg is szűnt a bányászat. 1823-ban megkezdődött az ipari üzemek betelepülése. 1876-ban elveszítette szabad királyi városi és bányavárosi jogait, közönséges községként Hont vármegyéhez csatolták.

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 3222 lakosából 3002 szlovák és 67 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 3186 lakosából 3050 szlovák és 56 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 3318 lakosából 2946 szlovák és 277 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 3141 lakosából 2935 szlovák és 107 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 3123 lakosából 2985 csehszlovák és 32 magyar volt.

1930-ban 3037 lakosából 3017 csehszlovák és 5 magyar volt.

1991-ben 2457 lakosából 2377 szlovák és 11 magyar volt.

2001-ben 2155 lakosából 2063 szlovák és 13 magyar volt.

2011-ben 1990 lakosából 1929 szlovák, 28 cigány, 13 cseh és 6 magyar volt.

2021-ben 1777 lakosából 5 (+7) magyar, 11 (+18) cigány, (+2) ruszin, 1626 (+8) szlovák, 23 (+3) egyéb és 112 ismeretlen nemzetiségű volt.[2]

Neves személyek

  • Itt született 1812-ben Lányi Károly római katolikus plébános, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
  • Itt született 1830-ban Kámory Sámuel evangélikus líceumi tanár, orientalista és bibliafordító.
  • Itt született 1878-ban Csaplár János tanító, iskolaigazgató, kommunista pártmunkás.
  • Itt született 1919-ben Ľudovít Bakoš egyetemi oktató, közszereplő.
  • Itt hunyt el 1923-ban Martin Bujna szlovák evangélikus író, publicista.
  • Itt szolgált Laukó Mihály (1832-1898) római katolikus plébános.

Nevezetességei

  • Evangélikus templom
    Evangélikus templom
  • A régi városfal (16. század) délkeleti részei még állnak.
  • 14. századi Szent Miklós plébániatemplomát is egykor erődfal vette körül, legrégibb – 1470 körüli – oltárát lőcsei mesterek készítették.
  • Evangélikus temploma 1935-ben épült.
  • A Szentháromság-oszlop 1740-ben készült.
  • A városban a népi építészet számos szép emléke látható.
  • Nagy hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek is.

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ ma7.sk

Források

További információk

Commons:Category:Pukanec
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakabánya témájú médiaállományokat.