Nagysalló

A következő cikkben megvizsgáljuk a Nagysalló hatását a társadalom különböző aspektusaira. A Nagysalló már régóta érdeklődés és vita téma, és hatása olyan területekre terjed ki, mint a politika, a kultúra, a gazdaság és a mindennapi élet. Miközben a Nagysalló szerepét vizsgáljuk ezeken a területeken, elmélyülünk a több dimenzióban, amelyek fontosságát és relevanciáját jelentik ma. Reméljük, hogy részletes elemzésünkkel rávilágítunk a Nagysalló életünkre gyakorolt ​​hatásaira, és arra, hogy hogyan formálta azt a világot, amelyben élünk.

Nagysalló (Tekovské Lužany)
A nagysallói csata emlékműve
A nagysallói csata emlékműve
Nagysalló zászlaja
Nagysalló zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1156
PolgármesterMarián Kotora
Irányítószám935 41
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Testvérvárosok
Lista
Bátaszék
Népesség
Teljes népesség2843 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség66 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság152 m
Terület43,94 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 05′ 55″, k. h. 18° 32′ 25″48.098611°N 18.540278°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 55″, k. h. 18° 32′ 25″48.098611°N 18.540278°E
Nagysalló weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagysalló témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Ez a szócikk Nagysallóról szól. Hasonló címmel lásd még: Salló (egyértelműsítő lap).

Nagysalló (szlovákul Tekovské Lužany, korábban Tekovské Šarluhy) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése

Lévától 25 km-re délnyugatra fekszik. Hölvény és Kissalló tartozik hozzá.

Élővilága

  • 2023
    2023

Nagysallóban van gólyafészekalátét, de régóta nincs adat fészkelésről.[2]

Nevének eredete

Neve a magyar sarló főnévből származik, de lehet, hogy közvetlenül a szóból eredő személynévből keletkezett.[3]

Története

Medve Imre festménye az 1849-es csatáról (1851)

1156-ban „Surlou” néven említették először.[4] 1293-ban az esztergomi érsekség birtoka volt. 1311-ben az érsekség megmaradt falvaival együtt Csák Máténak adózott. Az 1397-es vizitáció 15. század második feléből származó változatában Nagh Sarlo alakban szerepel.[5]

1508-tól mezőváros. 1561-ben a török a környék falvaival együtt felégette. 1593-ban 196 adózó portája volt. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[6] 1662-től vásártartási joggal rendelkező mezőváros. 1664-ben a török adólajstrom szerint 264 háztartásában 411 fejadófizető lakott. Lakosai főként mezőgazdaságból éltek.[7] 1684 őszén Czobor Ádám regimentjét kvártélyozták be, majd Thököly hada (Ottlyk György) és török fegyveresek szálltak itt meg decemberben.[8]

1715-ben 75,[9] 1720-ban 80 adózó háztartása volt. Egy 1746-os feljegyzés szerint 15 kézműves és 6 kereskedő működött a településen. A 18. században Aranyosmarót mellett a vármegye legjelentősebb vásáros helye volt. 1770-ben 1017-en lakták, 1786-ban 232 házában 252 család élt és 1241 lakossal rendelkezett.

1848-ig az esztergomi érsekség nagysallói uradalma vérhatalmi joggal rendelkezett.[10]

1849. április 19-én itt verte meg Damjanich a Nyitra vonalát védő Ludwig von Wohlgemuth altábornagy csapatait.[11]

Fényes Elek szerint „Nagy-Salló (Velke Sarluhi), magyar mezőváros Bars vgyében, Lévától délre 2 1/2 mfdnyire, 646 kath., 16 evang., 981 ref. lak. Kath. és ref. anyaszentegyházak. Róna és dombos határja mindennek bővölködik: van tágas legelője, jó rétje, földje, erdeje, sat. Lakosai szép csikókat szoktak nevelni; az itteni baromvásár hires. F. u. az esztergomi érsek. Nevezetes azon ütközetről, melly itt történt a csász. és magy. seregek közt 1849. apr. 19-kén, mellynek következtében a császáriak visszavonultak.”[12]

1922-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.

A falu magyar lakosságának többségét – főleg a reformátusságot –, 1945–1948 között kitelepítették Magyarországra, illetve „rabszolgamunkára” deportálták a Szudétavidékre.

Termelőszövetkezete 1965-ben az Év Szövetkezete címet nyerte el. Nyolcvan gyermekes magyar alapiskolájában 2006-ban 16 végzős volt, de már csak négyen iratkoztak be az első osztályba.

Népessége

1880-ban 2256 lakosából 2112 magyar és 40 szlovák anyanyelvű volt. Hölvény 358 lakosából 357 magyar anyanyelvű volt. Kissalló 640 lakosából 606 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 2515 lakosából 2454 magyar és 35 szlovák anyanyelvű volt. Hölvény 396 lakosából 382 magyar és 11 szlovák anyanyelvű volt. Kissalló 705 lakosából 670 magyar és 20 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 2590 lakosából 2524 magyar és 29 szlovák anyanyelvű volt. Hölvény 412 lakosából 401 magyar és 11 szlovák anyanyelvű volt. Kissalló 682 lakosából 668 magyar és 8 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 2588 lakosából 2525 magyar és 27 szlovák anyanyelvű volt. Hölvény 394 lakosából 394 magyar anyanyelvű volt. Kissalló 604 lakosából 589 magyar és 12 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 2691 lakosából 2490 magyar és 96 csehszlovák volt. Hölvény 376 lakosából 368 magyar volt. Kissalló 651 lakosából 546 magyar és 12 csehszlovák volt.

1930-ban 2853 lakosából 2301 magyar és 309 csehszlovák volt. Hölvény 368 lakosából 361 magyar és 4 csehszlovák volt. Kissalló 732 lakosából 435 magyar és 130 csehszlovák volt.

1941-ben 2785 lakosából 2689 magyar és 28 szlovák volt. Hölvény 396 lakosából 394 magyar és 2 szlovák volt. Kissalló 700 lakosából 675 magyar és 22 szlovák volt.

1991-ben 2909 lakosából 1288 magyar és 1570 szlovák volt.

2001-ben 2926 lakosából 1771 szlovák és 1035 magyar.

2011-ben 2907 lakosából 1915 szlovák és 841 magyar.

2021-ben 2843 lakosából 1944 szlovák, 656 magyar, 9 cigány, 32 egyéb és 202 ismeretlen nemzetiségű.[13]

Nevezetességei

Képek

  • Római katolikus templom 1740-ből
    Római katolikus templom 1740-ből
  • Református templom 1784-ből
    Református templom 1784-ből
  • II. világháborús emlékmű
    II. világháborús emlékmű
  • Szentháromság-szobor
    Szentháromság-szobor
  • Nepomuki Szent János szobra
    Nepomuki Szent János szobra
  • Halottaskocsi
    Halottaskocsi

Neves személyek

Testvérvárosok

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk No. 1972. . (Hozzáférés: 2013. július 15.)
  3. ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 208. o. ISBN 963-05-4569-1
  4. ↑ Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939 Archiválva 2009. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. ↑ Kollányi 1901, 84. (Magyar Történelmi Tár)
  6. ↑ UC 45:28, pag. 23b. . (Hozzáférés: 2016. december 29.)
  7. ↑ Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 142-144.
  8. ↑ Thaly Kálmán 1875: Történelmi naplók. Budapest, 27.
  9. ↑ Nagy Sallo Archiválva 2011. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben – A Magyar Országos Levéltár adatbázisai
  10. ↑ Palugyay Imre 1848: Megye-rendszer hajdan és most IV. Pest, 28.
  11. ↑ Hadi események a mai Szlovákia területén 1848–49-ben Archiválva 2015. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben – Új Szó, 2003. március 15.
  12. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  13. ↑ ma7.sk
  14. ↑ ÚJ SZÓ online[halott link]
  15. ↑ Tüskés Anna 2008: Magyarországi diákok a Bécsi Egyetemen 1365 és 1526 között. Budapest.
  16. ↑ Móczi András – A Magyar életrajzi lexikon 1000-1999 szócikke

Források

  • J. Bartík - R. Čambal - D. Ozdín 2023: Kadlub na odlievanie záveskov z Tekovských Lužian. Mould for casting pendants from Tekovské Lužany. Zborník Slovenského národného múzea CXVII - Archeológia 33, 25–35.
  • Tomáš Sitár 2020: Osídlenie Tekovskej stolice v stredoveku. Krná, 451-459.
  • Peter Ivanič 2019: Collection of Road Toll in Southwestern Slovakia in the Middle Ages on the basis of Written Sources. Studia Historica Nitriensia 23/2, 426-455.
  • Cseszka Éva 2003: Az esztergomi érsekség birtokainak helyzete Széchenyi György alatt. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2003/1-2.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest.
  • Horváth, I. 1998: A nagysallói céhek rövid története.
  • Horváth, I. 1998: Fejlemények Nagysalló községben és a lévai járás területén 1918 és 1923 között.
  • Horváth, I. 1996: Lakodalom Nagysallóban a századfordulón.
  • Szénássy Zoltán 1995: Nagysalló 1849. április 19.
  • Csáky Pál: Nagysalló emlékezete. In: Irodalmi Szemle 1989/4, 416-420.
  • Sándor Károly 1980: Tekovské Lužany.
  • Madarász, E. (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Budapest, 377 Csonka István.
  • Kicsindi Enikő: A világháborúk és Nagysalló - Nagysalló, Kissalló, Hölvény. Nagysalló.

Kapcsolódó szócikkek

További információk

Commons:Category:Tekovské Lužany
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagysalló témájú médiaállományokat.