Antal Mátyás

A mai világban a Antal Mátyás továbbra is a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes téma. Az egészségre és a jólétre gyakorolt ​​hatásától a gazdaságra és a politikára gyakorolt ​​hatásáig a Antal Mátyás továbbra is vitákat és reflexiókat generál különböző területeken. A történelem során a Antal Mátyás kulcsfontosságú szerepet játszott az emberek életében, trendeket alakított ki, előmozdította a kulturális változásokat és kihívást jelentő konvenciókat. Ebben a cikkben a Antal Mátyás-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, annak eredetétől a mai relevanciáig, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító elképzelést kínáljunk a témáról.

Antal Mátyás
Életrajzi adatok
Született1945. július 31. (79 éves)
Budapest
HázastársaDvorák Zsuzsanna
GyermekeiMárk (1991), Petra (1992)
SzüleiAntal István, Szokolay Dóra
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Aktív évek1972–
EgyüttesMagyar Állami Hangversenyzenekar (fuvolistaként, 1972–1986),
Miskolci Szimfonikus Zenekar (1974–1978),
Székesfehérvári Szimfonikus Zenekar (1985–1986),
Állami Hangversenyzenekar (1986–1991),
Rádiózenekar,
Nemzeti Filharmonikus Zenekar,
Budapesti Kórus (1984–2002),
Nemzeti Énekkar (2000–2016)
Miskolci Szimfonikus Zenekar (2018–)
Hangszerfuvola
DíjakLiszt Ferenc-díj (1998)
Tevékenységfuvolaművész,
karmester,
pedagógus,
művészeti vezető

Antal Mátyás (Budapest, 1945. július 31. –) Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas magyar fuvolaművész, karmester.

Élete, munkássága

Muzsikus családba született, szülei Antal István zongoraművész és Szokolay Dóra zenei rendező. Zongorázni, fuvolázni, nagybőgőzni és ütősökön tanult játszani. Középfokú tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte fuvola szakon. Ezután a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult tovább, ahol 1970-ben és 1971-ben fuvola és karnagy szakon diplomázott, majd a Brüsszeli Királyi Zeneakadémián folytatta karmesteri tanulmányait.

Zenészi munkáját a Magyar Állami Hangversenyzenekarnál 1967-ben kezdte fuvolásként, amit 1986-ban fejezett be. Zenekari munkája mellett létrehozott egy, a nevét viselő fúvósötöst, amellyel rendszeresen kamarazenélt, és több kortárs művet mutatott be. Zenekari zenész pályafutása mellett hamarosan elindult karmesteri karrierje is. 1974-ben Mura Péter meghívására a Miskolci Szimfonikus Zenekar másodkarmestere lett, majd 1985-től a Székesfehérvári Szimfonikus Zenekarnál dolgozott. 1983-ban a Budapesti Kórus kérésére elvállalta el az együttes karigazgatói posztját, és ezt 2002-ig látta el. 1986-ban az Állami Hangversenyzenekarnál lett betanító karmester, majd 1990 óta a Nemzeti Filharmonikusoknál a Nemzeti Énekkar karigazgatója volt, és maradt 2016-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. A posztot Somos Csaba vette át tőle. Közben többször vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat és más hazai és külföldi zenekarokat. Nyugdíjas éveiben szabadúszó dirigensként működött tovább. Karmesterként szinte minden európai országában megfordult, Ázsiában Kínában és Japánban. Közreműködésével több lemez- és CD-felvétel készült (Hungaroton, Naxos, Portugalsom). 2018 második felétől annak a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak a művészeti vezetője lett, amit addig 58 alkalommal vezényelt. 2018-ban a Miskolci Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője lett.

Zenepedagógusi munkát is végzett, 1988-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, illetve Egyetem tanára, de tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában és a Szent István Zeneművészeti Szakiskolában is.

Elismerései

Források

Kapcsolódó szócikkek