Őszirózsafélék

Mai cikkünkben a Őszirózsafélék témáját szeretnénk alaposan megvizsgálni. A történelem során a Őszirózsafélék alapvető szerepet játszott számos területen, a politikától a tudományig, a kultúráig és a művészetig. Ez egy olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki, de inspirációt és innovációt is jelentett. Ebben a cikkben a Őszirózsafélék-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Szakértői interjúkkal, közelmúltbeli kutatásokkal és személyes elmélkedésekkel elmélyülünk a Őszirózsafélék izgalmas világában, hogy jobban megértsük jelentőségét és hatását a mai világban. Ne hagyja ki ezt a lenyűgöző Őszirózsafélék túrát!

Őszirózsafélék
Evolúciós időszak: 1,5 Ma
↓
Csillagőszirózsák (Aster amellus)
Csillagőszirózsák (Aster amellus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Asteraceae
Bercht. & J.Presl
Típusnemzetség
Aster
L.
Szinonimák
  • Compositae
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Őszirózsafélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Őszirózsafélék témájú médiaállományokat és Őszirózsafélék témájú kategóriát.

Az őszirózsafélék vagy fészkesek (Asteraceae) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjének névadó családja. A régebbi rendszertanokban a rendbe ezt az egyetlen családot sorolták, a 2009-ben megjelent APG III rendszertanban további 10 családot is mellé rendeltek. Az orchideafélék után a növények legtöbb fajt és a legtöbb nemzetséget számláló családja. Viszonylag fiatal család, az Antarktisz kivételével az egész Földön elterjedt, főleg a mérsékelt övben. Legtöbbjük lágy szárú, csak néhány cserje és fa tartozik ide. A család legfőbb jellemzője a speciális virágzat, a fészek. Mintegy másfél millió éve, a Duna-glaciális idejéből származnak első biztos leleteik.

Jellemzők

Fészekvirágzatuk (calathidium) virágszerű (pseudanthium): virágai a megrövidülő és ellaposodó virágtengelyen szorosan egymás mellé rendeződnek. Az egész virágzatot murvalevelek, ún. fészekpikkelyek (squamae involucri) veszik körül, és gyakran találunk pikkelyszerű murvaleveleket a virágok tövében is – ezek neve vacokpelyva (palea). Virágaik körönként többé-kevésbé öttagúak. Csészéjük bóbitává (pappus), pikkelyekké vagy koronácskává (coronula) redukálódott. Az egyes virágok pártái sokszor különfélék.

Az aktinomorf, azaz csöves virágok kis, forrt pártájának öt egyforma cimpája van. A nagyobb, ún. nyelves (félszeres vagy sugárzó) virágok szimmetriája zigomorf: három vagy öt cimpájuk van, és ezek kifelé hajlanak. A porzószálak hozzánőttek a párta tövéhez. A portokok portokcsővé (synantherium) nőttek össze. Termőtájuk két termőlevélből alakult, és együregű, alsó állású magházat tartalmaz, egyetlen magkezdeménnyel. Döntő többségüket rovarok porozzák be. Termésük kaszat (achenium).

A parlagfű (Ambrosia) nemzetségben egy, a szerbtövis (Xanthium) nemzetségben két virágra redukálódott a virágzat. Az összes többi nemzetség tányérszerűen kiszélesedett vagy kúpos, kívülről fészekpikkelyekkel borított (involucrum) virágzati tengelyen (vacok) ülő, általában hímnős virágok alkotta virágzattal rendelkezik. A fészkek további csoportosulásai egyéb virágzattípusokat is eredményezhetnek. Az egyes virágok lehetnek sugaras szimmetriájú csöves virágok, melyekben a szirmok csőszerű pártává nőttek össze, vagy kétoldali szimmetriájú nyelves virágok, melyekben a szintén összenőtt szirmokból álló párta az egyik oldalra hosszan kinyúlik. Előbbiek a virágzat belsejében (kög), utóbbiak a virágzat szélén találhatók, ezáltal a virágzat egyetlen nagy sugaras szimmetriájú virágot imitál. Az egyes virágok tövében gyakran előfordul a vacokpikkely, ennek megléte, formája fontos határozó bélyeg. A porzó töve a pártához nőtt, a portokok portokcsővé nőttek össze. A bibe a portokcsövön keresztül bújik ki, kitolva a már kiszóródott pollent. Csúcsa ágasan széthajlik, az ágacskák belső oldala fogadja az idegen virágport. Ha az idegenbeporzás esetleg elmarad, az ágacskák visszahajlanak és a beporzás a saját virágporral megy végbe (önbeporzás).

  • Nyelves virág felépítése: A) magház B) átalakult csésze C) portokcső D) párta E) bibe
    Nyelves virág felépítése: A) magház B) átalakult csésze C) portokcső D) párta E) bibe
  • Csöves virág felépítése: A) magház B) párta C) portokcső D) bibe
    Csöves virág felépítése: A) magház B) párta C) portokcső D) bibe

Jellemző anyagcseretermékeik a poliacetilének, a szeszkviterpén-laktonok és az alkaloidok. Tartalék tápanyagaik fruktánok (inulin és rokon vegyületei), amelyeket elsősorban föld alatti szervekben tárolnak. Magvaikban nincs táplálószövet, de a sziklevelek sok olajat és fehérjét raktároznak.

Rendszerezés

Bővebben: Őszirózsafélék nemzetségeinek listája

APG-rendszer

Az Angiosperm Phylogeny Website 11 kládra osztja fel a családot:

Barnadesioideae – Stifftia csoport – Mutisioideae – Gochnatioideae – Hecastocleidoideae – Carduoideae – Pertyoideae – Gymnarrhenoideae – Cichorioideae – Corymbioideae – Asteroideae

Egyéb rendszerek

A családot hagyományosan két alcsaládra szokták osztani a nyelves és csöves virágok megoszlása és a tejnedv jelenléte alapján:

Csövesvirágúak (Tubuliflorae) – a virágzat közepén csöves, a szélén nyelves vagy csöves virágok vannak. A nyelves virág három cimpájú. Tejnedvük nincs. Az ebbe az alcsaládba tartozó növények között előfordulnak olyan mesterségesen létrehozott fajták, amelyek virágzata csak nyelves virágokból áll (telt virágzat).
Nyelvesvirágúak (Liguliflorae) – a virágzatban csak nyelves virágok vannak, ezek öt cimpájúak. Tejnedvük van.

Források