Évelő őszirózsa

A mai világban a Évelő őszirózsa nagyon érdekes és fontos témává vált. Hatása különböző területekre terjed ki, a technológiától az egészségig, beleértve a politikát és a kultúrát is. Nyilvánvaló, hogy a Évelő őszirózsa nagy érdeklődést vált ki a mai társadalomban, vitákat és elmélkedéseket generál a következményeiről és következményeiről. Ebben a cikkben tovább kutatjuk a Évelő őszirózsa szerepét és hatását az élet különböző területein, elemezve relevanciáját a jelenlegi kontextusban és jövőbeli előrejelzéseit.

Évelő őszirózsa
Törpe őszirózsa (Aster x dumosus) hibrid (Madrid, Királyi Botanikus Kert)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport: 		Astereae
Nemzetség: Évelő őszirózsa (Aster)
L., 1753
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Évelő őszirózsa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Évelő őszirózsa témájú médiaállományokat és Évelő őszirózsa témájú kategóriát.

Az évelő őszirózsa (Aster) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjének, azon belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának egyik nemzetsége, az Astereae nemzetségcsoport névadója.

Elterjedése

A fajok többsége a mérsékelt égövben, illetve a trópusokon él.

Megjelenése, felépítése

Az egyes fajok termete tág határok közt változik: a legkisebbek alig érik el a 20 cm-t; a mirigyes őszirózsa méteresre is megnő.

Életmódja

Amint neve is mutatja, az őszirózsa az ősszel virágzó növények közé tartozik: ilyen nemzetség meglehetősen kevés van:

  • egyrészt, mert mérsékelt égövben a növénynek alig pár hete van a virágnyílástól az első fagyok beálltáig, amire a termést be kell érlelnie;
  • másrészt, mert ebben az időszakban a virágokat beporzó rovarok sokkal kevésbé aktívak, mint az előző hónapokban.

E túlélő stratégia legfőbb előnye a csekély konkurencia: a fenti okoknál fogva ősszel kevés virág nyílik.

A tenyészidő rövidsége miatt az őszirózsa magjai igen aprók, kevés bennük a tartalék tápanyag – ezt a versenyhátrányt a magok száma ellensúlyozza. A magvakat a szél terjeszti, és ezt gyakran röpítőszőrök segítik.

Az évelő őszirózsák lassan terjednek, de nagy telepekké fejlődnek. A telepeket tavasszal, tőosztással érdemes szaporítani.

A fajok többsége jól tűri a szárazságot; többnyire a napos helyeket kedvelik.

Leveleit kevés kártevő és kórokozó támadja meg; leginkább (esős években) a szürkés lisztharmat.

Rendszertani felosztása

A nemzetségbe mintegy kétszáz fajt sorolunk:

Források