Ma a Završje Netretićko-ről fogunk beszélni. Ez a téma rendkívül fontos a mai társadalomban, mivel a mindennapi élet különböző aspektusait érinti. Alaposan meg kell értenünk a Završje Netretićko-et, hogy jobban megértsük, hogyan befolyásolja környezetünket, döntéseinket és interperszonális kapcsolatainkat. Ebben a cikkben a Završje Netretićko különböző aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől a jelenlegi vonatkozásaiig, azzal a céllal, hogy teljes áttekintést nyújtsunk, és konstruktív vitát generáljunk erről a témáról.
Završje Netretićko | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Károlyváros |
Község | Netretić |
Jogállás | falu |
Polgármester | Ivica Gračan |
Irányítószám | 47271 |
Körzethívószám | (+385) 047 |
Népesség | |
Teljes népesség | 53 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 225 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Završje Netretićko témájú médiaállományokat. | |
Završje Netretićko falu Horvátországban Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Netretićhez tartozik.
Károlyvárostól 10 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északkeletre fekszik.
Završje (nevének régebbi formájában Zavrh) Szent Kereszt plébániáját már 1334-ben említi Ivan goricai főesperes a zágrábi káptalan statutumában. Radoslav Lopašić károlyvárosi történésznek a 19. században a Kulpa és a Korana vidékéről írt művében áttekintést nyújt a goricai főesperesség területén egykor létezett nemesi községekről. A Dobra folyó vidékén a középkorban található szabad községek között Završjét is megemlíti. A község élén a bíró állt, akit a Dobra vidékén ugyanúgy mint Draganićon régi szóhasználattal zsupánnak neveztek. Ezeknek a szabad nemesi községeknek saját szokásjoguk és törvénykezésük volt, nagyfokú önállósággal rendelkeztek. A 16. századra nagy részük elveszítette korábbi szabadságát és függetlenségét, szabad nemesei pedig jobbágyokká lettek. Ozaly és környéke ekkor már az ország nagy részéhez hasonlóan a Frangepánok és a Zrínyiek uralma alatt állt. A település plébániája arról is nevezetes, hogy itt hosszú ideig fennmaradt a horvát nyelvű misézés, mint ahogy azt az 1686-os egyházlátogatás is megemlíti. A horvát nyelv a latinnal szemben a községi hivatalos okiratokban is sokáig elterjedt volt. A falunak 1857-ben 246, 1910-ben 235 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. A településnek 2011-ben 74 lakosa volt.
Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
246 | 257 | 239 | 254 | 284 | 235 | 239 | 281 | 295 | 283 | 249 | 203 | 142 | 129 | 104 | 74 |