Ma a Lipa (Generalski Stol)-ről szeretnénk beszélni. Ez egy olyan téma, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki, és amelyről sok szó esett különböző területeken. A Lipa (Generalski Stol) olyan téma, amely sok emberben felkeltette a kíváncsiságot, hiszen manapság nagy jelentősége van. Ebben a cikkben a Lipa (Generalski Stol) különböző aspektusaiba fogunk beleásni, az eredetétől a lehetséges jövőbeli következményekig. Ezenkívül különböző nézőpontokat és véleményeket fogunk feltárni az üggyel kapcsolatban, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. Kétségtelen, hogy a Lipa (Generalski Stol) egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és ezzel a cikkel reméljük, hogy hasznos és érdekes információkkal szolgálhatunk mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni erről a lenyűgöző témáról.
Lipa | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Károlyváros |
Község | Generalski Stol |
Jogállás | falu |
Polgármester | Ivan Škrtić |
Irányítószám | 47262 |
Körzethívószám | (+385) 047 |
Népesség | |
Teljes népesség | 24 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 162 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Lipa falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Generalski Stolhoz tartozik.
Károlyvárostól 16 km-re délnyugatra, községközpontjától 8 km-re északra, a Dobra jobb partján fekszik.
A hagyomány szerint nevét egy óriási hársfáról kapta, mely a falu közepén állt. Itt állt egykor Lipa vára, melyet a 15. század közepén a Cilleiek, majd a Fragepánok uraltak. A falunak 1558-ban húsz adózó családja volt. 1576-ban a többi Dobra vidéki várral együtt tizenkétezer aranyforintért Zrínyi Miklós fiai Miklós és György vásárolták meg. Fejlődését elősegítette, hogy a tengerhez vezető fontos kereskedelmi út mellett feküdt. Különösen jelentős volt az itteni vásár, mely egészen a török korig nagy forgalmat bonyolított le és rendkívül jövedelmező volt. A török először 1408-ban hatolt be erre a területre és egészen Metlikáig pusztított. A támadások nagy változást okoztak a környék falvainak lakosságában. Mivel a támadások során a falvak elpusztultak, lakosságuk pedig fogságba esett vagy elmenekült pótlásukra a Frangepánok más vidékekről népesítették be újra őket. Ők lettek a mai lakosság ősei, vezetékneveik mindmáig megtalálhatók az itt élők körében. A Zrínyiek után a Tepsić, a Herendić, a Mihačević, majd a Lovinčić családok voltak a birtokosai. A helyi plébániát 1790-ben alapították, azelőtt a lešćei plébániához tartozott. A környék falvaiban többen űznek érdekes mesterségeket, azonban ezeket már csak alkalmanként gyakorolják. A Dobra mentén jövedelmező volt egykor a molnármesterség. A közelben Crno Kamanjén és Protulipán működött vízimalom. A kovácsmesterség hagyományát a lipov pesaki Šibenik család ápolja, de fennmaradt a fafaragó és a kőműves mesterség is. Kiváló minőségű munkáik egészen Károlyvárosig, sőt azon túl is eljutottak. A településnek 1857-ben 113, 1910-ben 130 lakosa volt. Trianon előtt Modrus-Fiume vármegye Vrbovskoi járásához tartozott. 2011-ben 40 lakosa volt.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
113 | 110 | 122 | 128 | 121 | 130 | 113 | 138 | 130 | 106 | 111 | 88 | 78 | 69 | 47 | 40 |