Wlislocki Henrik

Ma a Wlislocki Henrik-ről szeretnénk beszélni, egy olyan témáról, amely az elmúlt években nagy aktualitást kapott. A Wlislocki Henrik egy olyan téma, amely vita, kutatás és elemzés tárgyát képezi a politikától a tudományig, beleértve a kultúrát és általában a társadalmat is. A Wlislocki Henrik ellentmondó véleményeket keltett, vitákat váltott ki, vita forrása volt, és sok ember érdeklődését felkeltette. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Wlislocki Henrik különböző aspektusait, elmélyülünk fontosságában, következményeiben és a mai világra gyakorolt ​​hatásában. Kétségtelen, hogy a Wlislocki Henrik olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és megérdemli, hogy mélyen és átgondoltan foglalkozzunk vele.

Wlislocki Henrik
Született1856. július 9.[1][2]
Brassó
Elhunyt1907. február 19. (50 évesen)[1]
Betlenszentmiklós[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Wlislocki Henrik témájú médiaállományokat.

Wlislocki Henrik (Heinrich Adalbert von Wlislocki; Brassó, 1856. július 9. – Betlenszentmiklós, 1907. február 19.) erdélyi nyelvész, fordító és etnográfus, tanár.

Élete

Lengyel adószedő és erdélyi szász szülők gyermeke. A brassói Johannes Honterus Gimnázium diákja volt.

1876-tól a Kolozsvári Egyetemen tanult, majd bölcseleti doktor lett. Apja halálát követően személyi nevelő volt, majd 1884-től rozsnyói tanár. 1887-ben Katona Lajos és Herrmann Antal közreműködésével megindította az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn[4] című folyóiratot. 1897-től elborult elméje, s második felesége Fanny Dörfler magyartanár, folklorista ápolta. Nagy szegénységben hunyt el.

A cigányok életmódját és nyelvét tanulmányozta. Állását feladta és velük vándorolt, családtaggá lett. Cigány nőt vett feleségül, akitől később elvált. Emellett magyar, sokác, örmény, erdélyi román és szász folklórvizsgálatokat is végzett. Petőfi Sándor műveit fordította izlandi nyelvre, illetve Vajda János műveit németre.

Emléke

Művei

  • 1881 Adalék a cigány nyelvészet történelméhez. Kolozsvár.
  • 1884 Die Sprache der transylvanischen Zigeuner. Leipzig.
  • 1886 Märchen und Sagen der transylvanischen Zigeuner. Berlin.
  • 1890 Vom wanderischen Zigeunervolke. Hamburg.
  • 1890 Volksdichtung der siebenbürgischen und südungarischen Zigeuner. Wien.
  • 1893 Aus dem Volksleben der Magyaren. München.
  • 1893 Volksglaube und Volksbrauch der siebenbürger Sachsen. Berlin.
  • 1893 Volksglaube und religiöser Brauch der Magyaren. Münster.

Források

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
  2. ↑ „Wlislocki, Heinrich von” (német nyelven). Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich 57, 183. o. 
  3. ↑ Magyar életrajzi lexikon. Magyar életrajzi lexikon . Akadémiai Kiadó, 1967 (Hozzáférés: 2021. február 2.)
  4. ↑ A Pallas szócikke
  5. ↑ befogadoegyetem.eu. . (Hozzáférés: 2021. október 16.)

További információk

  • Svetlana Procop 2017: Heinrich von Wlislocki in the Memories of his Contemporaries. Revista de Etnologie Şi Culturologie XXII, 60–67.