Willard van Orman Quine

A mai világban a Willard van Orman Quine olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét felkeltette szerte a világon. Relevanciája és hatása a személyestől a globálisig terjed, hatása pedig a mindennapi élet minden területén érezhető. Az idő előrehaladtával a Willard van Orman Quine továbbra is megkérdőjelezi a tudás határait, és vitákat generál a társadalomban. Ebben az összefüggésben elengedhetetlen, hogy teljes mértékben feltárjuk ezt a témát, megértsük következményeit, és elgondolkodjunk az életünkre gyakorolt ​​hatásán. Ebben a cikkben elmélyülünk a Willard van Orman Quine lenyűgöző világában, elemezzük annak számos oldalát, és felfedezzük, hogyan befolyásolhatja felfogásunkat és cselekedeteinket.

Willard van Orman Quine
Született1908. június 25.[1][2][3][4][5]
Akron
Elhunyt2000. december 25. (92 évesen)[1][2][3][4][5]
Boston[6]
Állampolgárságaamerikai
GyermekeiDouglas Boynton Quine
Foglalkozása
  • matematikus
  • analitikus filozófus
  • nyelvfilozófus
  • episztemológus
  • tudományfilozófus
  • egyetemi oktató
  • filozófus
  • logikatudós
  • nyelvész
Iskolái
Kitüntetései
  • Fellow of the Committee for Skeptical Inquiry
  • Carus Lectures (1971)[7]
  • a Harvard Egyetem díszdoktora (1979. június)[8]
  • Rolf Schock-díj (1993)
  • Kyoto Prize in Arts and Philosophy (1996)
Sírhelyehamvasztás[9]
A Wikimédia Commons tartalmaz Willard van Orman Quine témájú médiaállományokat.

Willard van Orman Quine (Akron, Ohio, 1908. június 25. – Boston, Massachusetts, 2000. december 25.) amerikai filozófus, logikus, nevéhez fűződik több olyan híres elmélet a nyelvfilozófia területéről, mint például a Duhem–Quine-tézis, a radikális fordítás elmélete, vagy a referencia problémája, azaz a Quine-paradoxon.

Életpályája

Filozófiából, filológiából és matematikából az ohiói Oberlin College-on szerzett BA fokozatot, majd a Harvardon folytatta tanulmányait, ahol az MA fokozat elérése után, 1932-ben megszerezte filozófiadoktori címét is. A későbbiekben ugyancsak a Harvardon lett docens, majd egyetemi professzor.

Ifjú kutatóként leginkább a matematikai logika volt fő érdeklődési területe, majd az 1950-es évek elején egyre inkább a nyelvfilozófia felé fordult, amely területen, többek között a már fentebb említett elméletek fémjelzik nevét.

Magyarul megjelent művei

  • A logika módszerei; ford. Urbán János, jegyz., kieg. Ruzsa Imre; Akadémiai, Budapest, 1968
  • A tapasztalattól a tudományig. Válogatott tanulmányok; szerk., vál. Forrai Gábor, ford. Eszes Boldizsár et al.; Osiris, Budapest, 2002 (Osiris könyvtár. Tertium non datur)

További információk

  • Tuboly Ádám Tamás: Advocatus diaboli. Quine és a modális logika; ELTE BTK Filozófiai Intézet–L'Harmattan–Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 2019 (Cogito könyvek)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus
  6. ↑ MacTutor History of Mathematics archive
  7. ↑ https://www.apaonline.org/page/carus
  8. ↑ Susan D. Chira (1979. június 7.). „Schmidt, Friedman, Cousteau, 8 Others Receive Honoraries at Commencement”. The Harvard Crimson. 
  9. ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave
Ez az amerikai személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!