Tompa Sándor (színművész)

A mai világban a Tompa Sándor (színművész) nagyon fontos és érdekes téma lett. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a történelemben betöltött fontossága, akár a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatása, akár bármely más szempont miatt, amely kiemeli, a Tompa Sándor (színművész) olyan téma, amely megérdemli a mélyreható feltárást. Ebben a cikkben belemerülünk a Tompa Sándor (színművész) lenyűgöző világába, elemezzük különböző aspektusait, és felfedezzük jelentését a jelenlegi kontextusban. A Tompa Sándor (színművész) eredetétől napjainkig olyan téma, amely mindig felkelti a szakértők és a rajongók érdeklődését. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezőútra és a Tompa Sándor (színművész) megismerésére.

Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Tompa Sándor (egyértelműsítő lap).
Tompa Sándor
Született1903. december 22.[1]
Kézdivásárhely[2]
Elhunyt1969. december 18. (65 évesen)[3]
Budapest[2]
MűvészneveTompa Pufi
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (20/2-1-275)
Színészi pályafutása
Aktív évek1923–1969
A Wikimédia Commons tartalmaz Tompa Sándor témájú médiaállományokat.

Tompa Sándor, Tompa Zoltán Sándor (Kézdivásárhely, 1903. december 22. – Budapest, Józsefváros, 1969. december 18.)[4] magyar színész, becenevén „Pufi”.

Életút

Tompa Zoltán és Bogdán Róza fiaként született. Tanulmányait a kolozsvári egyetem orvosi karán kezdte,[5] ezzel párhuzamosan Izsó Miklós színiiskolájában tanult. Pályája 1923-ban indult a Kolozsvári Magyar Színházban, ide Janovics Jenő hívta. 1944-ig ott játszott, majd 1945-től 1969-ig, haláláig a budapesti Nemzeti Színháznál. Alkatánál fogva főként humoros karakterszerepeket alakított, de klasszikus és modern darabok főszerepeiben is megcsillogtatta tehetségét. Játékát a drámaiság és a humor egyaránt jellemezte. 1938-tól filmezett. Rendszeresen szerepelt a Magyar Rádióban is, az 1950-es években szinte mindennap hallható volt. Országos elismertséget jelentett számára a „Kincses kalendárium” című vasárnap délutáni műsorban rendszeresen elhangzó kettősük Völcsey Rózsival. Azon kevesek közé tartozott, akik az ötvenes években is aktívan támogatták az FTC-t. Klubszeretete és hűsége példamutató volt. Négy nappal 66. születésnapja előtt halt meg.

Felesége Bartha Mária volt, akit 1941-ben Kolozsvárott vett nőül.

Sírja Budapesten. Farkasréti temető: 20/2-1-275

Főbb szerepei

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma (1949–): 55.[6]

  • Böffen Tóbiás (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok)
  • Tóth Mihály (Mikszáth–Benedek A.: A Noszty fiú esete Tóth Marival)
  • Sírásó (Shakespeare: Hamlet)
  • Bobcsinszkij (Gogol: A revizor)
  • Szimeonov-Piscsik (Csehov: Cseresznyéskert)
  • Volpone (Jonson)
  • Samu bácsi (Tamási Áron: Csalóka szivárvány)
  • Bakócz Tamás (Illyés Gyula: Dózsa)

Filmjei

Játékfilmek

Tévéfilmek

  • Az én kortársaim I. (1964)
  • Kristóf, a magánzó (1965) - Vitéz Csukás Pál
  • Bliccelők
  • Házipatika (1957)

Magyar Rádió

  • Kemény Egon–Ignácz Rózsa–Soós László–Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték 2 részben. Szereplők: Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, női főszerepben: Petress Zsuzsa, további szereplők: Mezey Mária, Fodorító Márton, csizmadia céhmester - Tompa Sándor, Pálóczi Horváth Ádám: Sinkovits Imre, Naszályossy – Zenthe Ferenc, Bende Zsolt, Horváth Tivadar, Kovács Károly, Hadics László, Gózon Gyula, Csákányi László, Dénes György és mások. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc. A Magyar Rádió (64 tagú) Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi-kórus 40 tagú férfikara.
  • Maxim Gorkij: Mint a gyerekek (1946)
  • Tamási Áron: Hullámzó vőlegény (1947)
  • Tamási Áron: Vitéz lélek (1947)
  • Stanley Hoghton: Szegény megboldogult (1948)
  • Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma (1950)
  • Anatolij Szofronov: Város a sztyeppen (1951)
  • Baktai Ferenc: Az üdvösség forrása (1952)
  • Hunyady József: A nép tudósa (1953)
  • Jean-Paul Sartre: A főbelövendők klubja (1955)
  • Mándy Iván: Megdöflek a versem végén! (1955)
  • Bozó László: Furfangos Dalila (1959)
  • Bojki János: Az ékesen szóló paraszt története (1962)
  • Móricz Zsigmond: Rokonok (1962)
  • Csop, Karel: Egy ember, akit figyelnek (1964)
  • Róna Tibor: Húsz éven felülieknek (1964)
  • Arisztophanész: Az akharnaibeliek (1965)
  • Dumas, Alexandre: Olifus apó házasságai (1968)

Diszkográfia

Díjai, elismerései

Jegyzetek

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15835.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Freebase-adatdump. Google
  3. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). Internet Movie Database . (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  4. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi állami halotti akv. 3539/1969. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  5. ↑ Az orvosi egyetemet sikeresen befejezte. Ennek ellenére a színészetet választotta hivatásul.
  6. ↑ 2010. november 15-i lekérdezés

Források