Tóth Sándor (koreográfus)

A mai világban a Tóth Sándor (koreográfus) a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Akár személyes, akár szakmai vagy tudományos szinten, a Tóth Sándor (koreográfus) emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Ez egy olyan jelenség, amely több tudományterületen is vitát, elmélkedést és elemzést váltott ki, lelkesedést és aggodalmat egyaránt keltve. Annak érdekében, hogy megvilágítsuk a Tóth Sándor (koreográfus)-et és mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatását, ebben a cikkben feltárjuk különböző oldalait, megvizsgáljuk eredetét és fejlődését, valamint elemezzük a jövőre nézve lehetséges következményeit.

Ez a szócikk a táncművész és koreográfusról szól. Hasonló címmel lásd még: Tóth Sándor (egyértelműsítő lap).
Tóth Sándor
Született1938. április 29. (86 éves)
Bukarest
Foglalkozása
  • koreográfus
  • táncművész
  • színigazgató
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Sándor témájú médiaállományokat.

Tóth Sándor (Bukarest, 1938. április 29.[1] –) Liszt Ferenc-díjas és Erkel Ferenc-díjas magyar táncművész és koreográfus, balettigazgató, érdemes művész.

Munkássága

Táncművész diplomáját Bartos Irén növendékeként az Állami Balett Intézetben szerezte 1960-ban, majd 1968-ban egy évet töltött ösztöndíjjal a leningrádi Kirov Balettnél, ahol Puskin volt a mestere.[1]

1960-ban a frissen alakult Pécsi Balett alapító tagjaként került Pécsre, ahol jelentős főszerepeket táncolt és rövidesen önálló koreográfiákat alkotott. 1967–1970 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola koreográfus-rendező szakát.[2] Kezdeti műveit könnyed hangvétel jellemezte, ezeket absztrakt, filozofikus, illetve konkrét cselekményű táncdarabok követték. Zenei alapanyagként gyakran használt fel kortárs magyar kompozíciókat, ezzel a társulat repertoárját újító módon gazdagította. Koreográfusként dolgozott több játékfilm és televíziós produkcióban, majd operetteket és musicaleket rendezett.

1969 és 1992 között a Pécsi Balett igazgatója volt.[1] Koreográfiái mellett azzal jelentős hatást gyakorolt a társulatra, hogy külföldi, majd a nyolcvanas évektől hazai vendég koreográfusokat (Alberto Alonso, Mai Murdma, Pável Šmok, Bertrand d'At, Luc Boy, ill. László Péter, Lőrinc Katalin, Krámer György, Keveházi Gábor) hívott meg, ezzel színesítette az együttes repertoárját.

A színházi munkától visszavonulva a Pécs melletti kisvárosba, Kozármislenybe költözött, ahol három cikluson át önkormányzati képviselőként, ebből nyolc évig a Kulturális Bizottság elnökeként, majd az utolsó négy évben alpolgármesterként komoly érdemeket szerzett a település fejlesztésében.

Fontosabb szerepei

Első csukaszürke (Az iszonyat balladája), Don Juan, Férfi (Pókháló), Professzor (Pokoljárás), Fabáb (A fából faragott királyfi) – valamennyi Eck Imre koreográfiája

Fontosabb koreográfiái

Mit takar a kalapod? (1964), Én, Strasznov Ignác, a szélhámos (1966), Cirkusz (1966), Egyszer volt… (1973), Mezítláb (1973), Két arckép (1973), Sikoltások (1974), H-moll szvit – Megdicsőült éj – Kulcslyukak (1976), Öt etűd cimbalomra (1977), Médeia (1982), Bahcsiszeráji szökőkút (1983), Diótörő (1985)[1]

Díjai, elismerései

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e Pécs lexikon  II. (N-ZS). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 315. o. ISBN 978-963-06-7920-6
  2. ↑ Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói adatbázisa online elérés Archiválva 2013. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források