Régi magyar irodalom
A mai világban a Régi magyar irodalom sokak érdeklődésére számot tartó téma lett. Akár a társadalomban betöltött relevanciája, akár a mindennapi életre gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége miatt, a Régi magyar irodalom minden korosztálytól és hátterű egyén figyelmét felkeltette. Megjelenése óta a Régi magyar irodalom vita, tanulmányozás és elemzés tárgya, és számos kutatás és vélemény született, amelyek igyekeznek megérteni jelentőségét és hatását különböző kontextusokban. Ebben a cikkben a Régi magyar irodalom különböző aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől a jelenlegi hatásáig, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a ma oly fontos témáról.
A régi magyar irodalom a nyelvújítás és a testőrírók mozgalma előtti magyarországi irodalmat – a honfoglaló magyarság szájhagyomány útján terjedő irodalmát, a középkori Magyarország, a reneszánsz, a reformáció és a barokk kor irodalmát – jelöli, a régi magyar festészet analógiájára. Régi magyar irodalom név alatt oktatják ezeknek a koroknak az irodalmát a felsőoktatásban (előadásban és szemináriumban egyaránt; utánuk a klasszikus, majd a modern magyar irodalom következik).[1] Részletesen az alábbi lapokat lásd:
Jegyzetek
- ↑ Pl.: ELTE Archiválva 2008. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, SZTE Archiválva 2007. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, [https://web.archive.org/web/20130412200155/http://linguistics.elte.hu/documents/BAinfo.pdf#93;
Források
- A magyar irodalom története I, II köt., szerk. SŐTÉR István, Bp., Akadémiai Kiadó, 1964.
- A magyar irodalom történetei I köt., szerk SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Bp., 2007.
