Ebben a cikkben a Rényi Alfréd lenyűgöző világába fogunk beleásni. Ez egy olyan téma, amely nagy érdeklődést váltott ki a kortárs társadalomban, vitákat, ellentétes véleményeket és végtelen reflexiókat vált ki. Ezen a vonalon azt javasoljuk, hogy vizsgáljuk meg a Rényi Alfréd által kínált különféle szempontokat, az eredetétől a mai hatásig. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától egészen konkrétabb területeken való relevanciájáig a Rényi Alfréd a lakosság széles körének figyelmét felkeltette. Kétségtelen, hogy ez egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és amely megérdemli a mélyreható elemzést, hogy megértsük valódi terjedelmét.
Rényi Alfréd (Budapest, 1921. március 20. – Budapest, 1970. február 1.[1]) magyar matematikus, akadémikus, Rényi Kató férje.
Rényi Alfréd | |
![]() | |
Született | 1921. március 20.[2][3] Budapest[4] |
Elhunyt | 1970. február 1. (48 évesen)[2][5][6][3] Budapest[7] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Rényi Kató |
Szülei | Rényi Artúr |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | természetes halál[9] |
Sírhelye | Farkasréti temető (6/1-1-31)[10] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Rényi Alfréd témájú médiaállományokat. | |
Budapesten született Rényi Artúr (1884–1953)[11] mérnök és Alexander Borbála gyermekeként.[12] Apai nagyszülei Rosenthal Alfréd kereskedő és Hirschler Ilona (1848–1926),[13] anyai nagyszülei Alexander Bernát (1850–1927)[14]filozófus, egyetemi tanár és Brössler Regina voltak.
A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Fejér Lipót tanítványa volt 1940–44 között, majd a második világháború után a szegedi egyetemen Riesz Frigyesnél doktorált. Kandidátusi fokozatát 1947-ben Moszkvában szerezte.
1949-től a debreceni tudományegyetem professzora lett. 1950-ben ő hozta létre a Magyar Tudományos Akadémia gyorsan világhírűvé vált Alkalmazott Matematikai Intézetét, amelynek haláláig igazgatója volt. 1952-től az ELTE valószínűségszámítási tanszékét is vezette.
1949-től az Akadémiának levelező, 1956-tól rendes tagja lett. Emlékére az Akadémia Matematikai Kutató Intézete 1972-ben Rényi-díjat alapított.
A matematikában a kombinatorika, a gráfelmélet, és főleg a valószínűségszámítás területén ért el eredményeket. 1947-ben továbbfejlesztette a Linnyiktől származó nagy szitát, és ennek felhasználásával világraszóló eredményt ért el a Goldbach-sejtéssel kapcsolatban: igazolta, hogy minden elegendően nagy páros szám egy prímszám és egy olyan szám összege, amelynek legfeljebb K prímosztója van, ahol K egy konkrét, megadható szám. Mintegy 350 cikkéből 32 Erdős Pállal közös. Jelentős volt a tudománynépszerűsítő tevékenysége is.
„A matematika lételeme volt; séta közben, síelés vagy autóvezetés közben is mindig hajlandó volt matematikai diszkusszióba belemenni. Ez a szüntelen lobogás, ez a cigarettával és feketekávéval állandóan élesztett izzás égette el fiatalon, munkaereje és kedve teljében, pillanatra sem érezve a hanyatlás fájdalmát.” (Turán Pál)
Mondásai:
„Aki azt mondja, nem szereti a matematikát, az tulajdonképpen azt mondja, nem szeret gondolkozni.”
„Ha rossz kedvem van, matematizálok, hogy jó kedvem legyen. Ha jó kedvem van, matematizálok, hogy megmaradjon a jó kedvem.”
„A matematikus olyan gép, amely kávéból tételeket készít.” (Ezt sokan hibásan Erdős Pálnak tulajdonítják.)