Prantner József

Ez a cikk a Prantner József témával foglalkozik, amely az elmúlt években a társadalom különböző területeire gyakorolt ​​hatása miatt nagy jelentőségűvé vált. A Prantner József megjelenése óta egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a szakemberek és a nagyközönség körében, állandó vita és elmélkedés témája lett. Ebben a cikkben a Prantner József-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, például eredetét, fejlődését, következményeit és jövőbeli perspektíváit. Hasonlóképpen, a Prantner József-re vonatkozó különféle vélemények és álláspontok feltárásra kerülnek, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító jövőképet kínáljanak ebben a kérdésben.

Prantner József
Született1911. június 1.[1]
Szekszárd[1]
Elhunyt1975. szeptember 21. (64 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • párttitkár (1948. június – 1951. július 10.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1953)
  • párttitkár (1958. április 10. – 1961. október 23.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1958. november 16. – 1963. február 24.)
  • az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke (1961. november 1. – 1971. május 11.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1963. február 24. – 1967. január 28.)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1957, történettudomány)
Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke
Hivatali idő
1961. november 1. – 1971. május 11.
ElődOlt Károly
UtódMiklós Imre

Prantner József (Szekszárd, 1911. június 1. – Budapest, 1975. szeptember 21.) kőműves, politikus, országgyűlési képviselő, 1961 és 1971 között az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke.

Életpályája

Anyja neve Klézli Rozália. Eredeti szakmája kőműves. Munkásmozgalmi tevékenységéért többször letartóztatták és elítélték. Ebben az időszakban a vasútnál, építkezéseken és földmunkásként dolgozott. 1945. június 1. és 1951. július 10. között különböző pártfunkciókat töltött be: a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja megyei pártbizottságának munkatársa volt.

1951. július 11.–től az Állami Egyházügyi Hivatalban dolgozott. Kezdetben, 1955. szeptember 1-ig főelőadóként vidéki munkatárs volt Vácott. Ezt követően alosztályvezető lett. 1955. szeptember 1. és 1956. november 30. között az Országos Béketanács munkatársaként tevékenykedett, az ú. n. papi békemozgalom titkára lett. 1956. december 1. és 1961. október 31. között ő volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna Megyei Bizottságának első titkára. 1952–1957 között levelező tagozaton elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Kara történelem szakát.

1961. november 1. és 1971. május 11. között az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke volt, 1968. februártól államtitkári rangban.

Emlékezete

Szekszárdon, az újvárosi temetőben temették el. [2]

Díjai, elismerései

  • Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata,
  • Munka Érdemrend arany fokozata,
  • a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata. [3]
  • Munka Vörös Zászló érdemrend (1971) [4]

Források

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon. Magyar életrajzi lexikon . Akadémiai Kiadó, 1967 (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  2. ↑ Pest Megyei Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)1975-09-25 / 225. szám
  3. ↑ https://neb.hu/asset/phpBLntl7.pdf
  4. ↑ Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981) 628. old.