Patachich Iván

A mai világban a Patachich Iván nagy jelentőséggel bír a társadalom különböző területein. Hatása megmutatkozott a politikában, a gazdaságban, a kultúrában, sőt az emberek mindennapi életében is. A történelem során a Patachich Iván különféle viták és elemzések tárgya volt, felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség érdeklődését. Ebben a cikkben a Patachich Iván számos aspektusát vizsgáljuk meg, megvizsgáljuk hatását a jelenlegi kontextusban, és előrevetítjük a jövőbeni jelentőségét. A Patachich Iván eredetétől a kortárs életre gyakorolt ​​​​hatásáig arra hív bennünket, hogy tükrözzük és jobban megértsük a minket körülvevő világot.

Patachich Iván
Született1922. június 3.[1][2][3]
Budapest
Elhunyt1993. május 9. (70 évesen)[1][2][3]
Budapest[4]
Állampolgárságamagyar
Gyermekeiegy gyermek
Foglalkozása
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (937-2-88)[5][6]
Az MTV Századunk (1981) című tévésorozaa. Vezényel: Patachich Iván, mögötte Bokor Péter rendező.

Patachich Iván (Budapest, 1922. június 3. – Budapest, 1993. május 10.[7]) magyar zeneszerző.

Életpályája

1941–1947 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést Siklós Albertnél, Viski Jánosnál és Szabó Ferencnél, karmesterséget pedig Ferencsik Jánosnál.

Kezdetben színházi zenekarokat, a Magyar Állami Operaház zenekarát (1943–1947), valamint a Vígopera (1947–1948) és a Madách Színház (1951–1952) zenekarát vezényelte. 1952-ben a Mafilm magyar filmstúdió zenei igazgatója lett. Ezt a tisztséget 1987-ig töltötte be.

Mintegy 200 filmzenét komponált. Életművében két opera és három balett is szerepel. 1958-tól figyelme, Jancsó Miklós barátságának köszönhetően, döntően az elektronikus zene felé fordult. Megírja elsőként Magyarországon első elektronikus kompozícióját egy Jancsó filmhez, A harangok Rómába mentek címűhöz.

Az elektroakusztikus zenével kísérletezett pozsonyi, budapesti , stocholmi , stuttgarti, utrechti és New York-i stúdiókban. Magyarországon elsőként alkalmazott komponált elektroakusztikus zenét. 1971-ben Budapesten létrehozta az EXASTUD (Experimentum Auditorii Studii) nevű elektronikus-zenei stúdiót a Könyves Kálmán körúti Filmgyár II. telephelyének MOVI stúdióban. 1976-77-ben, Stuttgartban és Utrechtben folytatott elektroakusztikus-, és számítógépes-zenei kísérleteket.

Dalos Anna írja doktori dolgozatában, hogy: "Patachich Iván a Ta foneénta (1976) darabban megszólaló hangokkal (fonémákkal), a Watermusic (1988) a víz hangjaival játszik. Patachich nemritkán képzőművészeti allúziókkal él – absztrakt festményekre utalva –, a címadáskor a Ludi spaziali (1978) címével is térbeli játékokra utal. A fuvolára és elektronikára komponált Electrotibia (1985) minden bizonnyal Elek Tihamér fuvolaművész nevét rejti, a Modharp (1989) a hárfa hangjának modulálására, míg a DX-7 Reports no. 1 (1987) az új szintetizátorral való kísérletezésre utal.

Patachich előszeretettel dolgozott élő hangszerekkel műveiben: leggyakoribb módszere az volt, hogy a felvett hangszeres dallamot, amely eredeti alakjában is hallható a szalagon, elektronikusan modulálja, s ezek a modulált elemek ellenszólamot képeznek az eredeti szólamhoz: a Metamorfosi I-ben (1977) a marimba, a Metamorfosi II-ben (1977) a fuvola, az Antifoniban (1977) a hegedű, a Kínai templomban az énekhang áll a középpontban.

Későbbi darabjaiban azonban jelentős változás érzékelhető: a nyolcvanas évek közepétől írott műveiben – így például a tekerőlantra írott Patience binaire a vielle-ben (1985), az Electrotibiában, a Fagotto digitaléban (1988), vagy a csellóra komponált Salmo e ballatában (1988) – az elektronika a szólóhangszert kísérő zenekar szerepét veszi át. Az elektronika zenekari szerepe mellett feltűnő, mennyire tradicionális e daraboknak a dallam- és harmóniavilága is. A Patience binaire a vielle tonális-dallamos világa hol diszkózenévé, hol pedig indiai zenévé alakul át, a Salmo e ballata barokk hangvételekkel játszik, míg a Modharp az ötvenes évek tánckaraktereit idézi meg. "

Az alábbi helyeken hozott létre kompoziciókat: Columbia University, N.Y. (1969), Stockholm (1974), Pozsony (1975), Stuttgart (1976), Utrecht (1977), Bourges (1980), Belgrád (1985), Athén (1987), Párizs (JRM) (1985) és (CEMAMU), (1988).

1978-ban marimbára és hangszalagra komponált Metamorphosi című művéért neki ítélték a bourges-i elektroakusztikai díjat. Ludi spaziali című kompozíciójával 1984-ben elnyerte a francia C.I.M.E. nagydíját.

Művei

Zenekarra

  • 1949 Concerto zenekarra
  • 1950 Ungarische Suite (Magyar szvit)
  • 1950 Balkan Suite (Balkán szvit)
  • 1953 Magyar képek
  • 1954 Kleine Suite (Kis szvit)
  • 1955 Rokoko Suite (Rokoko szvit) für kleines Orchester
  • 1955 Favola Suite (Mese szvit)
  • 1958 A város peremén Sinfonische Dichtung
  • 1960 Serenade für Streicher (Serenata per Archi)
  • 1962 Tanz-Skizzen (Táncvázlat)
  • 1962 Divertimento
  • 1963 Quadri Sportivi (Sportképek)
  • 1964 Simfonietta
  • 1965 Első szimfónia
  • 1965 Quadri di Picasso
  • 1965 Schizzi Neri
  • 1965 Miniatur Suite (Miniatűr szvit)
  • 1966 Második szimfónia
  • 1967 Colori 67 (Színek 1967)
  • Bakaruhában szvit
  • Balcanophonia
  • Fekete-fehér első szvit
  • Fekete-fehér, második szvit
  • Hét darab zenekarra:
    • 1. Capriccio
    • 2. Szerenád
    • 3. Maskara tánc
    • 4. Ébred az udvar
    • 5. Tarantella
    • 6. Ária
    • 7. Humoresque
  • Második divertimento
  • Mngongo et Mlába Suite
  • Schizzi per Orchestra
  • Suite Rococo per Archi

Fúvószenekarra

  • 1970 Märchen-Suite
  • 1974 Burlesques
  • 1977 Zwei ungarische Tänze
  • 1978 Hispanica
  • 1979 Tree Schizzi per Orchestra da Fiati
  • Miniaturen für Blasorchester
  • Suite Rococo per Orchestra da Fiati
  • Trois Pièces Caractéristiques

Színpadi művei

  • 1958 Fekete-fehér Balett
  • 1962 Teomachia Oper – Libretto: Sándor Weöres
  • 1963 Bakaruhában Balett
  • 1967 Mngongo mlába Balett
  • 1970 Fuenteovejuna (Hős falu) Oper
  • 1980 Möbius tér Pantomime

Kamarazenéi

  • 1957 Sestetto per Arpa et Fiati für Harfe und Bläser
  • 1965 Trio per Fiati
  • 1965 Ritmidispari per Fiati Dottone für Bläseroktett
  • 1966 Tre Pezzi per Organo
  • 1972 Ritmo e Dispari per due Corni
  • 1972 Saxophon-Quartett
  • Aquarelli für 2 Posaunen
  • Kupferschnitt mit Holz Rhapsodie für Klarinette
  • Petite Suite für 2 Klarinetten

Filmzenéi

Jegyzetek

  1. ↑ a b Iván Patachich, 370257
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  3. ↑ a b Musicalics (francia nyelven)
  4. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. Petőfi Irodalmi Múzeum . (Hozzáférés: 2020. június 8.)
  5. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  6. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  7. ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Iván Patachich című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Iván Patachich című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk

  • Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983–1985
  • Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők. Budapest, Athenaeum 2000 Kiadó, 2000 (Lyceum könyvek)
  • Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerkesztette: Székely András. Budapest, Zeneműkiadó, 1979, 1988
  • Magyar filmlexikon. Szerkesztette: Veress József. Budapest, Magyar Nemzeti Filmarchívum, 2005
  • Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Markóczy Mária. Budapest, Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990
  • Magyar és nemzetközi ki kicsoda. Több mint 12 000 kortársunk életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Pásztor Antal, Szalay Katalin, Szarvas Krisztina. Budapest, Biográf, 1991
  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. ISBN 963-9257-11-7  
  • Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5  
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  
  • Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Szerkesztette: Poór Ferenc. Veszprémi Petőfi Színház, Veszprém, 2008
  • Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.