Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Paolo Angelo Nespoli-et, elemezve annak hatását különböző aspektusokban és összefüggésekben. A Paolo Angelo Nespoli megjelenésétől napjainkig több szektorban is érdeklődés és vita tárgya volt, ellentmondó véleményeket és mély reflexiókat generálva. Ezeken az oldalakon végig mélyedünk jelentésében, hatásában és relevanciájában, igyekszünk teljes mértékben megérteni terjedelmét és hatását. Kritikus és reflektív megközelítésen keresztül a Paolo Angelo Nespoli különböző nézőpontjaival és megközelítéseivel foglalkozunk, hogy gazdagítsuk az elemzést és elősegítsük a gazdagító vitát.
Paolo Angelo Nespoli | |
![]() | |
Született | 1957. április 6. (68 éves)[1] Milánó[1] |
Állampolgársága | olasz[2] |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Paolo Angelo Nespoli témájú médiaállományokat. | |
Paolo Angelo Nespoli (Milánó, 1957. április 6.–) olasz mérnök küldetés specialista, űrhajós.
Az olasz hadsereg missziójában 1982-től 1984-ig szolgált Bejrútban. Olaszországba visszatérve hivatásos tisztként dolgozott. 1988-ban a Bachelor of Science in Aerospace Engineering intézetben gépészmérnöki oklevelet kapott. 1989-ben New Yorkban Légügyi és Űrhajózási ismeretekből vizsgázott. Pilóta igazolvánnyal rendelkezik, mester ejtőernyős. 1989-től Firenzében a Proel Tecnologie tervező mérnöke. 1991-ben csatlakozott a Németországban székelő Európai Űrügynökség (ESA) űrhajósok kiképzési osztályához. Az űrhajósok adatbázisát kezelte, kiképzésüket előkészítette, megvalósítását segítette. 1995-től Hollandiában az Európai Űrkutatási Technológiai Központ (EUROMIR projekt) felelős vezetője. 1996-tól Houstonban dolgozott, a Nemzetközi Űrállomásra készülő legénység felkészítésén dolgozott.
1998. augusztus 27-től részesült űrhajóskiképzésben a Lyndon B. Johnson Űrközpontban, valamint a Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központban. Két űrszolgálata alatt összesen 174 napot, 09 órát és 40 percet töltött a világűrben.
Szojuz TMA–19 fedélzeti mérnöke